Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

rövidesen rájöttem arra, hogy a levelezés és a napló nélkül nem tudok boldogulni. A képek tanulmányozása során váltak plasztikussá a Radvánszky család kapcsolatai elsősorban a két miniszterelnököt adó Tisza családdal, de a korabeli Magyarország arisztokráciájával, ismertté váltak Radvánszkyné, sz. Tisza Ilona fenyképgyüjtési és ajándé kozási szokásai, a társasági élet megnyilvánulásai, de maradtak kérdő jelek is. Érdekes volna pl. megtudni, hogy hogyan kerülhetett, egy a mult század végén virágkorát élt család fénykápgyüjteményébe Krüger tábornok, Bismarck, Pasteur és Izabella főhercegnő fényképe. Erzsébet királynőé természetes, hiszen abban az időben a népszerű királynő fényképét még a polgári családok is áhitattal őrizték. Ennek a családi fényképgyüjteménynek a példája - amivel kapcsolatban egyébként még sok más érdekes dolgot is el lehetne mondani - mutatja, hogy a fényképet milyen sokféleképpen lehet a történeti kutatómunkában nem illusztráció, hanem bizonyítékként felhasználni. Végezetül még egy megjegyzés: B. Horváth Csilla szólt azokról a törekvésekről, amelyek 1904-ben indultak el a fényképezés iskolai oktatása érdekében. Gyűjteményünkben őrzünk egy 1370-ben, éppen Pécsett kiadott elemi iskolai tankönyvet, amelyben a fényképezés optikai, kémiai alapjait és technológiai eljárását már ismertették. Azóta, sajnos csak visszafelé fejlődtünk.