Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

a Vizuális Kulturakutató Osztálynak önálló egységeként létrejött a miskolci fotótörténeti gyűjtemény. Saját leltárkönyvvel, saját mutatórendszerrel, nagyon szép gyarapodással, igen komoly munkával. De teljesen természetes, hogy fénykép csak önmagában nem létezik, a járulékos iratok, dokumentumok, visszaemlékezések révén kialakult egy új, s valójában mégsem profiltiszta gyűjteményegység. A dolgok természetéből következően ez nem is lehet más. Viszont az sem képzelhető el, hogy egy bekerült, vagy bekerülő hanyatckeqyüttes képanyaga idekerüljön, más része más gyűjteménybe, ismét más része harmadik helyre. A megoldás tehát megítélésem szerint - a hasonló anyageqyüttesek egységes, együttes kezelése, de olyan gyűjteményi mutatóval amely az egyes szakterületek, vagy akár az egyes kutatók igényeit a lehető legszélesebb körben kielégiteni képes. Ez egyaránt szolgálja az egyes emoer, az intézmény, tehát a múzeum legáltalánosabb érdekeit. Befejezésként a fényképet,mint történeti forrást szeretném leszűkíteni, legalábbis egy témakörről, a várostörténeti képanyagról szeretnék szólni. Fél évtizede foglalkozunk a városrehabilitációs tervdokumentációk előkészítésével. Munkánkat ahol lehet régészeti kutatások is segítik, vagy az a levéltári anyag, amelyben megtalálhatók - s erre igen ritkán kerül sor - az érintett házak építésével kapcsolatos dokumentáció. Rendkívül nagy segítség egy portálrajz, vagy egy alaprajz-töredék. A munkában nagyszerűen használhatók fel a 10-19-20. századi látképek, telkes térképek, vagy éppen egy-egy rendezvényről tudósító plakát, újságban megjelent hirdetés, reklám. Legnagyobb segítséget viszont a képes levelezőlapok adják. Nagy szerencse, hogy képeslevelezőlap gyűjteményünk Szerencsen rendkívül gazdag Miskolcra vonatkozó anyagban is. Saját gyűjteményünk szintén nem lebecsülendő. Viszont egy-egy településről különböző időközönként megjelent lapok csak a látványosabb épületeket, jelesebb közintézményeket, vagy szobrokat, parkokat ábrázolják. Ha nem erről van szó, akkor marad az amatőrkép, vagy éppen a "profi-fotó", mint pl. az 1878-as miskolci nagy árvízről készült felvételsorozat. A képeknél /különösen ha amatőr készítette/ nagy gondot jelez az időbeli azonositás. Ebben