Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

Az épületek külső felvételei mellett Az újonnan készült középületek, hivatalok, általában megrendelésre készült, belső felvételei is megtalálhatók a gyűjteményben. Adatokat szolgáltatva ezzel az akkori hivatalok egyszerű, használható, nem hivalkodó berendezéseiről Néhány példa ezek közül: a régi, 1905-ben lebontott városi tanács közgyűlési terme 1897-ből. Egyszerű hosszú asztal, körülötte székekkel, a falakon a városatyákat és Erzsébet királynét ábrázoló festményekkel. A Pécsi Egyházmegyei Takarékpénztár irodája /ma Csontváry Múzeum/ fogadóterme a XX. század elejéről, nem sokkal az elkészülte után. Ez valamivel elegánsabb az előzőnél. Az asztalok körül bőrrel bevont karosszékek, külön dohányzóasztal székekkel, fotelekkel, a földön szecesziós mintájú szőnyeg,a falakon pécsi püspökök festett arcképei. 1938-ban a Dunántúl könyvkiadó és nyomda új székházba költözött. Ekkor megörökitették az irodákat és a géptermeket, s a teljes személyzetet. Az újság szerkesztősége nyolc emberből állt, nyomdászokkal és az újságkihordókkal együtt 72-en dolgoztak itt. A gépek a legkorszerűbbek voltak. 1941-ben a mai Jelenkor szerkesztőség helyén, a Széchenyi téren megalakult az Olasz Intézet pécsi kihelyezett tagozata. Innen hat belső felvételt ismerünk, az irodákról és a nagy előadóteremről. A képekről leolvashatjuk, hogy az utána ideköltözött Jelenkor megörökölte a teljes berendezést, s ezek maradtak egészen a közelmúltig ott. A negyvenes évek elején a Kossuth utcában működött egy cukorka üzem az un. Schmidt cukorka gyár. A műhely, a kirakat, a tulajdonos képét is ismerjük. A műhelyben I5-18-an dolgoztak, főleg nők. A műhelyt ábrázoló képen a gépeket,a termékeket, nyolc fenér köpenyes munkásnőt s a cég "cukorkagyár" feliratos egyensapkás szállitőmunkását láthatjuk, aki talicskán tolja a gyár termékével "Duna keksz"-szel telt ládát. A helytörténeti kutatásban különösen azok a képek használhatók fel, amelyek pl. a teljes épületet kivül-belül, az eseményt nem egy,