Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Simon Mihály korreferátuma

Mindezek ellenére a fotótörténészek a képek tárgyát használják a leggyakrabban rendszerük legfontosabb meghatározójaként. A tárgy kevésbé fogja úgy össze a fényképeket, mint a fényképészek világnézete. Edward Weston fotói és Hermáid arcképei között sokkal nagyobb a világnézeti hasonlóság, mint a különböző tárgyak által keltett különbözőség. Ha a tárgy lenne a képek csoportosításának igazi meghatározója, akkor az ember megkérdezhetné, hogy mi is Kertész vagy Cartj

er—

Bresson képeinek tárgya. Egyikük munkássága, sem határozható meg képeik tárgya alapján. Mindketten az élet sokoldalúságát, egyéni megérzését örökítették meg. De az élet, mint tárgy nem meghatározott és nem meghatározható. Ha az elhangzottak meggyőzők és a hallgatók megértik, hogy nem a fénykép tárgyára, felhasznásási céljára és előállítási technikájára kell gondolni mint elsődleges meghatározókra, akkor joggal kérdezhetik, hogy mi legyen az az alap, amire a jövőben a fényképezés történetét, esztétikáját és kritikáját építhetjük. Azokat a rendszereket jevaslom, amelyeket a művészettörténészek is használnak: legyenek a stílusok, a fogalmak, az izmusok, a kronológiai keretek az elsőrangú meghatározók, amik alapján a képeket meghatározzuk és értékeljük. Ez nem tűnik olyan egyszerűnek a fényképezés első évtizedében, mint 1851 után. De ahogy Peter Grassi bemutatta kiállításán és annak katalógusában, ami "Before Photography" címmel jelent meg, a fényképészek újonnan feltalált módszereikkel folytatták a festők által, veiül egyidőben meghatározott stílusokat. Ezt az elvet alkalmazva, könnyen találhatunk stílusbeli folytonosságot a miniatűr festmények, a daguerrotipiák és a korai nedves eljárással készült arcképek között. Miért fontos egy ilyen rendszer? Erre a kérdésre azt válaszolnám, hogy ez a rendszer lehetővé teszi a kritikus számára a képek olyan tulajdonságainak megvizsgálását, amelyek alapján a kép minősége és művészi értéke meghatározható. Egy kép nem azért jó vagy rossz, mert daguerrotipia vagy talboti-