Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Gopcsa Katalin korreferátuma

Az ötödik kategória a fotó-reprodukció, amikor az eredeti kópiáról vagy egy közbeiktatott negatívról készül a kép. Itt is vannak különféle differenciálási lehetőségek, mert az a cél, hogy teljesen hasonlítson az eredetire, tehát a fakszimile. Ezek nagyon tanulságosak voltak számomra, mivel akkor még anynyira sem létezett Magyarországon műkereskedelem, mint ma. Tulajdonképpen ezek a kategóriák úgy tekintik a fotóművészeti alkotást, mint az "M"-et, tehát azt, hogy művészet csupa nagy betűvel írnánk. Es így osztályozzák ezt valahogy a műkereskedelemben is. Ha pl. a Witkin-féle New York-i galériába megy valaki, vagy a Zabrisky galériába, ahová az ember csak akkor megy, ha tudja a címet, és tudja, hogy a lépcsőházban hol kell megnyomni egy gombot, amire kinyilik az ajtó és így jut be a galériába. Tehát ez már nem egy olyan utcáról betévedőknek szánt galéria, amilyen nagyon sok van egyébként. Vagy pl. Agatha Gayard-nál, akinek az arcát is lehet ismerni, mert a Kertésszel folytatott beszélgetéseiről könyv jelent meg a borítóján mindketten láthatók. A felsorolt kategóriák érvényesülnek, ha egy fotó megítélésénél műkereskedelmi értéklapról indulunk ki. Ebbe már belejátszanak különböző szempontok azokon kívül is, amiket itt felsoroltam. Különböző művészeti és esztétikai kritériumok is, amelyeket lehetetlen meghatározni. Mikor és mitől lesz művészet a fotográfia? Itt tulajdonképpen arról van szó a kategóriákon túl, egy olyan fajta értékelésről, amilyen pl. a festészetben is érvényesül. Olyan kiindulási alap, hogyha valakinek neve van, akkor annak már minden műve eleve másként számít, az már eleve érték. Ami a régi fotográfiákat illeti, a fényképezés kezdeti időszakából származókat, ezeknél a dokumentum éa a történeti érték dominál. Nálunk nem. Természetesen itt is szóba jöhetnek az egyedi és ritkaság-értékek, a műfaji, értékek és az is számít, hogy ezek a művek mennyire voltak különféle történeti művekben, albumokban publikálva. Mostanában a Stúdióban is nagyon sok szó esett a műgyűjtésről és a fotográfiával is úgy kezdtek foglalkozni, mint műtárggyal. Nem állítom, hogy a monopol helyzetben lévő Váci utcai fotógaléria, illet-