Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Flesch Bálint vitaindítója

komolyabb gyanúba. /Lakkozás némely faja/ - Ha a beavatkozás csak mechnaikai, s így nagy valószínűséggel nem jár kiszámíthatatlan következményekkel /még jobb, ha a második pontnak is megfelel/ - A legkevésbé kézzelfogható alapelv, ámde a legtöbb gyakorlati esetben eszerint kell döntsünk /Vigyázat mélyvíz! Csak úszóknak!"/: ha a beavatkozás veszé= lyessége és az anyag fontossága arányban áll egymással /lelkünk rajta/. Minden egyéb esetben csak raffinait technikájú duppok, reprók, fakszimilék készítését ajánlom. 6. Ha azok a zacskók, melyekben tárgyainkat /sőt a dobozok is, szekrények is/ - őszintén remélem, hogy ilyenekben tartjuk fotóinkat - elfogynak, ne ugyanolyat rendeljünk helyettük, mint eddig - bár ez kényelmesebb volna— hanem próbáljunk lehetőségeink határain belül, szakértőkkel konzultálva, kicsit javított változatokat rendelni. Példa: a zacskókat nem közismert "Silberveiss" /hál'Istennek nek kapni, mert import/ papírból, hanem a már itthon is gyártott/ szolnoki és diósgyőri sav- és oxidálóanyag mentes papírból s lehetőleg nem a hagyományos - ragasztott - zacskó, hanem a dossziészerűen hajtogatott pallium formában. Dobozainkat' szintén savmentes kartonból, nem ragasztott /hanem ötletesen hajtogatott és vágott/ kivitelben, szekrényeinket a műtárgyat nem károsító anyagból és a tárolására legmegfelelőbb méretben rendeljük. A raktárban helyezzünk el hőmérőt és higrométert, a mért adatok folyamatos figyelemmel kísérése alapján légnedvesítő-szilikagél, illetve fűtés-szellőztetés megfelelő variálásával alakítsunk ki a légkondicionálással talán nem egyenértékű, de az "ahogy esik, úgy puffan" állapotnál kedvezőbb klímát. Kíméljük anyagainkat a felesleges mozgatástól és a barbár módon történő kiállítástól. Utóbbira a legelterjedtebb