Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)
A talajfelszíni sókivirágzások elterjedése Magyarországon (Szendrei Géza, Tóth Tibor, Kovács-Pálffy Péter, Sajó István, Szakáll Sándor és Kovács Árpád)
puszta), nátrium-szulfát-klorid (Balmazújváros és Hortobágy), nátrium-karbonát-szulfátklorid (Balmazújváros, Dinnyés, Hortobágy és Miklapuszta), nátrium-karbonát-kalciumszulfát (Balmazújváros, Földes és Hortobágy), nátrium-kalcium-szulfát (Alap, Fertőújlak, Szabadkígyós, Tata és Tiszanána), nátrium-kalcium-magnézium-szulfát (Sarrod), nátrium-magézium-karbonát-szulfát-kalcium-szulfát (Tata), nátrium-karbonát-szulfátkalcium-szulfát (Apaj, Balmazújváros, Földes, Hortobágy és Petőfiszállás), nátriumszulfát-klorid-kalcium-szulfát (Egerlövő), nátrium-karbonát-szulfát-klorid-kalcium-szulfát (Balmazújváros) végül aluminium-kalcium-nátrium-vas-szulfát (Apaj) ásványtársulásokban fordult elő, - a mirabilit egyedül fordult elő (Hajdúnánás, Hajdúvid), - a blöditet nátrium-magnézium-kalcium-szulfát ásványtársulásból írtuk le (Sarrod), - az epsomitot magnézium-kalcium-szulfát ásványtársulásban határoztuk meg (Tata), - a hexahidritet ugyancsak nátrium-karbonát-magnézium-kalcium-szulfát ásványtársulásban mutattuk ki (Tata), - a burkeitet egyedül (Apaj), vagy vas-szulfát (Apaj), végül nátrium-karbonátmagnézium-kalcium-szulfát (Tata) ásványtársulásokban határoztuk meg, - a halitot egyedül (Kistelek) vagy nátrium-szulfát-klorid (Balmazújváros, Dinnyés és Hortobágy), nátrium-karbonát-klorid (Kiskunmajsa és Újfehértó), nátrium-karbonátszulfát-klorid (Balmazújváros, Dinnyés, Hortobágy és Miklapuszta), nátrium-kloridkalcium-szulfát (Hortobágy-Zám), nátrium-szulfát-klorid-kalcium-szulfát (Egerlövő), nátrium-karbonát-klorid-kalcium-szulfát (Petőfiszállás), nátrium-karbonát-szulfát-kloridkalcium-szulfát (Balmazújváros és Dinnyés) ásványtársulásokban mutattuk ki, Gipszet egyedül (Egerlövő, Szikszó és Zám) vagy nátrium-kalcium-szulfát (Alap, Fertőújlak, Szabadkígyós, Tiszanána és Tata), nátrium-karbonát-szulfát-kalcium-szulfát (Apaj, Balmazújváros, Földes, Hortobágy és Petőfiszállás), nátrium-klorid-kalciumszulfát (Hortobágy-Zám), nátrium-karbonát-klorid-kalcium-szulfát (Petőfiszállás), nátrium-szulfát-klorid-kalcium-szulfát (Egerlövő), nátrium-karbonát-szulfát-klorid-kalcium-szulfát (Balmazújváros és Dinnyés), nátrium-karbonát-kalcium-magnézium-szulfát (Tata), nátrium-kalcium-magnézium-szulfát (Sarrod), alumínium-kalcium-nátrium-vasszulfát (Apaj) társulásokban határoztuk meg. Apajon két esetben melanteritet és egyben jarositot mutattunk ki. A sókivirágzások közül tehát előfordultak mind nátrium-klorid (halit), mind nátriumszulfát (thénardit, mirabilit), mind nátrium-karbonát (nahkolit, nátron, termonátrit és trona) ásványok. Egy helyen magnézium-szulfát-ásványokat is meghatároztunk. Leggyakoribb a thénardit - 71% (az összes minta %-ban: 77), gyakori a trona - 37%, a gipsz - 32%, a halit - 19% és a termonátrit - 14%. A bürkeit és a nátron 4%, a melanterit és a mirabilit 3%, a blödit, az epsomit, a hexahidrit, jarosit és a nahkolit ritka, 1,5-1,5%. A meghatározott ásványok közül Magyarországon először publikáltunk ásványtani meghatározást a burkeitről, a nahkolitról. Egy időpontban több helyről vettünk mintát a Hortobágy Nyírőlaposról (II. táblázat). Ugyanazon időpontban több fajta sókivirágzást (porszerű vagy kéregszerű, illetve fehér vagy barna színűt) összehasonlítva, közöttük lényeges minőségi különbség a fehér és a barna színű kivirágzás között volt (III. táblázat).
