Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)
Magyarországi sókivirágzások ásványtani vizsgálata (Szakáll Sándor, Kovács-Pálffy Péter, Sajó István és Kovács Árpád)
Northupit Egy dinnyési kivirágzásból XRD-vizsgálattal kimutatott ásvány (9. ábra). Figyelemre méltó, hogy ez a minta tartalmazott talán a legnagyobb mennyiségben thénarditot. la? a 1499 1285 ;CÍ/31cr : Dinnyis 3 00 03.01 9. ábra. Dinnyési northupit röntgen-pordiffrakciós felvétele Fig. 9. XRD pattern of northupite (Dinnyés) Termonátrit Általánosan 1-3 |^,m-es xenomorf szemcsék formájában fordul elő, így a nátrontól átlagos esetben sem a kristályhalmazok morfológiája, sem az EDS-felvételek alapján nem lehet biztonsággal megkülönböztetni. Jelenlétét azonban számos XRD-felvétel bizonyítja (10. ábra), sőt az eddig elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Na-karbonátokban domináns kiválásokban - a tronával együtt - a leggyakoribb fázis (legalábbis a száraz, nyári időszakokban). Fontosabb lelőhelyek: Konyár, Petőfiszállás, Újfehértó. Az újfehértói kivirágzásokban 10-20 (im-es, szemcsés, polikristályos halmazok formájában figyeltük meg, kusza tűs nátronnal és prizmás termetű tronával szoros együttesben (11. ábra). Ennek alapján feltehető, hogy a finom szemcsés termonátrit minden bizonnyal nátronból képződött vízvesztéssel. Erről a nátron —» termonátrit átalakulásról több irodalmi forrás említést tesz (pl. Milton & Eugster, 1959). Általában véve elmondható, hogy a Na-tartalmú karbonátok vízben könnyen oldódó, és a földfelszínen a hőmérséklet, a páratartalom, sőt a C0 2-tartalom függvényében könnyen egymásba átalakuló, eléggé labilis vegyületek (12. ábra). Ezért ilyen földfelszíni körülmények között képződve eléggé nehezen vizsgálhatók. A legjobban tanulmányozott - mélyfúrásokból kimutatott törökországi termonátrit előfordulásoknál agyagokhoz, márgákhoz, tutitokhoz kapcsolódó, a magyarországiaknál nagyságrendileg nagyobb mennyiségű, Na-karbonátos ásványegyütteseket vizsgáltak (pl. Suner et al, 2003). Felvetődik a kérdés, hazánkban nem léteznek-e ilyen jellegű kiválások a pliocén-pleisztocén összletben?
