Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)
A talajfelszíni kivirágzások sóásványairól világszerte publikált adatok összegzése és értékelése (Szendrei Géza)
Driessen & Schoorl (1973) rámutattak, hogy a mirabilit és a thénardit előfordulása a hőmérséklettől függ, míg Keller et al, (1986a) kimutatták, hogy a mirabilit és a thénardit, illetve az epsomit és a hexahidrit előfordulása a hőmérséklettől és a páratartalomtól függ (természetesen az oldat összetételtől is). A Konya-medencében thénardit a felszínen fordult elő, míg a mirabilit néhány cm mélyen. Az eltérő előfordulási mélységet a hőmérsékletkülönbséggel magyaráztak (Driessen & Schoorl, 1971). Hasonló összefüggést mutattak ki Punjabban (Pakisztán) a termonátrit és a nahkolit között (Shahid & Jenkins, 1994). 4. Elképzelések a sóásványok képződéséről Az oldatokba kerülő ionokat, a különböző szerzők, ahol erre kitérnek, a mállásból származtatják. Külön magyarázatot erre a nátriumionon kívül a többi ionra adnak. A magnézium-szulfát dúsulásánál a magnéziumtartalmat a dolomit jelenlétére vezetik vissza, így albertai (Kohut & Dudás, 1993), észak-dakotai (Keller et ai, 1986a) és saskatchewani (Mermut, 1986) glaciális üledékekben, a szulfátot pedig a kén oxidációjával származtatják abiogén vagy biogén anyagokból, pl. Észak-Dakotában (Keller et al, 1986a) vagy konkrétan pirites pala szulfidjából, pl. sakatchewani kivirágzásoknál (Mermut, 1986). Magyarázzák az oldat szulfáttartalmát a jarosit hidrolízisével is (Saskatchewan: Mermut, 1986). A kiválás történhet felszíni vízből (Datta et al, 2002), amely a nedves időszakban a felszínt elérő talajvízből (Gumuzzio et al, 1982), valamint folyóvízből, illetve időszakos vagy állandó tóból eredhet (Hamdi-Aissa et al, 1996; Vergouwen, 1981). ÉK-spanyolországi kivirágzásoknál két területen (Almuniente és Mareen) az említetteket a képződés egyik módjának is tekintették (Vizcayno et al, 1995). A képződés másik módja a talajvíz betöményedése pl. Konya-medencei (Driessen & Schoorl, 1973) és Carizzo-síksági (Eghbal et al, 1989), Las Vegas-i hordalékkúpi (Buck et al, 2004), és mongóliai (Pankova & Jamnova, 1980, Tursina, 1981, Turszina et al, 1983) előfordulásoknál. A talajvíz lehet magas, ingadozó víztükrű (Gumuzzio et al, 1982), illetve megemelkedhet antropogén tevékenység eredményeként: az öntözés miatt, pl. nigériai rizsföldeken (Ducloux et al, 1994) vagy az ÉK-dakotai útmenti vízlevezető csatornákat környező területeken (Skarie et al, 1987). A talajvízből a víz kapilláris vízemeléssel juthat a felszínre, amint arra pl. ÉKspanyolországi (Vizcayno et al, 1995), algériai (Hamdi-Aissa et al, 1996), pakisztáni (Shahid et al, 1992), részben indiai (Datta et al, 2002), albertai (Kohut & Dudás, 1993), kaliforniai (Eghbal et al, 1989) és egyes perui (Mees & Stoops, 1991) sókivirágzások esetében utaltak. A várhatóan képződő ásványok termodinamikai stabilitását a következő rendszereknél vizsgálták: NaCl-KCl-MgCl 2-CaCl 2-H 2 0 (Wood, 1975), NaCl-MgS0 4-H 2 0 (Wood, 1975), Na 2 S0 4-MgCl 2-H 2 0 (Braitsch, 1962), NaHC0 3-Na 2 C0 3-Na 2 S0 4-NaCl (Smith & Haines, 1964; Smith, 1979), Na-HC0 3-C0 3 (Milton & Eugster, 1959), Na 2 C0 3 (Eugster, 1971), CaS0 4-Na 2 S0 4-NaCl-H 2 0 (Block & Waters, 1968). Az oldatból rendszerint betöményedés következtében válik ki a só, amely folyamatra több esetben a Hardie és Eugster-féle modellt alkalmazták, pl. ÉK-dakotai kivirágzásokban (Skarie et al, 1987).
