Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)
A talajfelszíni kivirágzások sóásványairól világszerte publikált adatok összegzése és értékelése (Szendrei Géza)
Társulás (1) Mintaszám (2) Talajtípus, lelőhely (3) Hivatkozás (4) Burkeit-halit-nahkolit-thénardittrona l Natric Camborthid - Faisalabad, Punjab (Pakisztán) Shahid & Jenkins, 1994 Burkeit-halit-pirssonit-thénardittrona l Catalina és Pacanga (Peru) Mees & Stoops, 1991 B u rke i t-ha li t-ter mo ná tri tthénardit-trona 2 Natric Camborthid - Faisalabad, Punjab (Pakisztán) Shahid & Jenkins, 1994 Bürkei t—halit—thdnardil—trona 1 Typic Xerofluvents -Callén (Spanyolország) Vizcayno el ai, 1995 Gay lussit—halit—nahkoli t-szil vintermonátrit-thénardit-trona 1 Natric Cambortid - Faisalabad, Punjab (Pakisztán) Shahid & Jenkins, 1994 Ha 1 i t-mi rabi 1 i t-ná tron-thé nardi ttrona 1 Typic Xerofluvents - Callén (Spanyolország) Vizcayno et ai , 1995 Halit-thénardit-trona 1 Santa Rosa es Iii Milam o (Peru) Mees & Stoops, 1991 x a társulás ásványait ábécé-sorrendben adom meg. (1) Salt mineral associations, (2) Number of samples, (3) Soil type, locality (4) References A sóásványtársulásokat tekintve (II. táblázat) a leggyakoribb a konyait-mirabilitthénardit (26,6%), és az epsomit-hexahidrit-konyait (25,5%). A többinél valamivel gyakoribb még a gipsz-halit (3,7%), bassanit-gipsz-halit (3,2%), bassanit-gipsz (2,7%), blödit-konyait (1,6%), a burkeit-tichit (1,6%), valamint a blödit-halit-hexahidrit-gipszmirabilit-thénardit, blödit-halit-konyait-thénardit, burkeit-halit-termonátrit-thénardittrona, burkeit-mirabilit-trona, epsomit-hexahidrit, gipsz-halit és a mirabilit-thénardit (1,1%). A társulások kationösszetételét (3. ábra) tekintve leggyakrabban a magnéziumnátrium ásványok fordulnak elő: 59,6%, míg ritkábban a kalcium-nátrium (15,4%), nátrium- (9,0%), kalcium-magnézium-nátrium ásványok (7,4%), jóval ritkábban pedig a kalcium- (2,7%), a kalcium-magnézium (2,1%), a kalcium-kálium-magnézium-nátrium (1,6%) és a magnézium- és a kalcium-kálium-nátrium ásványok (1,1%). Az anionösszetételt tekintve a leggyakoribb a szulfátos (63,8%), gyakori még a szulfátos-kloridos (20,7%), a karbonátos-szulfátos-kloridos (8,0%) és a karbonátos-szulfátos (7,4%) (4. ábra). 2. A sóásványok előfordulásának térbeli összefüggései Az arid területek, szélsőségesen száraz részein, a sivatagokban a sófelhalmozódás több tíz centiméter vastag is lehet, a sóösszetétel főként kloridos és szulfátos, valamint igen gyakran nitrátos. A sztyeppterületeken a szoloncsák felszínén a sótartalom általában 0,5-1,0% között van, esetenként haladja meg a 2%-ot. Összetételét tekintve nátriumkarbonát és -bikarbonát csak másodlagosan klorid vagy szulfát (Kovda et al, 1967, Szabolcs, 1989). A sóásványok előfordulását a Bailey-féle (1996) okozónak szerint csoportosítva: sarki jégtakaró (Antarktisz), préri (Alberta, Saskatchewan-Kanada), mérsékelt övi sztyepp (Észak-, illetve Északkelet-Dakota-USA), mediterrán (ÉK- és KözépSpanyolország), mérsékelt övi sivatagok (Középső-Kazahsztán, Mongólia), trópusi/szubtrópusi sztyepp (Azerbajdzsán, Egyiptom, Törökország), szavanna (India, Kenya, Nigéria)
