Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)

A hazai szikes talajok és a szikesedés, valamint a só felhalmozódási folyamatok rövid jellemzése (Tóth Tibor és Szendrei Géza)

1.4.1. Mezőföld (Várallyay & Szabolcs, Agrokémia és Talajtan, Vol. 15, p. 12) 1.7. Közép-Tiszavidék (Excursions, Agrokémia és Talajtan, Vol. 14, Suppl., p. 440) 1.8. Alsó-Tiszavidék (Szabolcs & Jassó, Agrokémia és Talajtan, Vol. 10, p. 184) 1.9. Észak-alföldi hordalékkúp-síkság („J-37" szakvélemény, TAKI könyvtár, p. 6) 1.10. Nyírség (Szabolcs, Agrokémia és Talajtan, Vol. 16, p. 296) 1.12. Berettyó-Körösvidék (Szabolcs, Agrokémia és Talajtan, Vol. 13, p. 177) 1.13. Körös-Maros köze (Ábrahám, Agrokémia és Talajtan, Vol. 16, p. 542) (2. Kisalföld) 2.1.2. Győri-medence (Szabolcs & Ábrahám, Agrokémia és Talajtan, Vol. 16, p. 100) 3.2. Répcesík (Várallyay, Agrokémia és Talajtan, Vol. 13, p. 11) A IV. táblázatban megfigyelhető, hogy az egyes talajok igen változó sótartalmúak, általában a kémiai tulajdonságok változatosak, az egyes kistájak között mindenekelőtt a talaj fizikai félesége szempontjából találunk jellemző és konzisztens különbségeket. A nagy különbségek oka a szikes talajok eredendő térbeli változatossága, amely főként a felszíni magasság és talajvízszint és összetétel különbségeire vezethető vissza. 6. A hazai szikesek növényzeti típusai, különös tekintettel a sókivirágzások előfordulásaira A szikes talajokon élő növények nagyon különleges környezethez, magas sótartalomhoz, erősen változó vízellátáshoz (időnként túlzott, nyáron kevés) és nagy vízmegkötőképességű, illetve kis vízbefogadású talajokhoz alkalmazkodtak. A hazai szikes talajok két fő típusa, a szoloncsák és szolonyec talajtípusok közül főként az előző jelentős a sókivirágzások előfordulása szempontjából. A szikeseken élő természetes növényzet igen szoros kapcsolatot mutat a talajtulajdonságokkal és számos próbálkozás volt már a fajok, a növénytársulások ökológiai és cönológiai besorolására (Magyar, 1928; Chapman, 1960; Waisel, 1972; Bodrogközy 1965; Soó, 1964; Molnár & Borhidi, 2003). Összesen 54 hazai növénytársulás köthető szikes talajokhoz, tavakhoz. A főbb csoportok a következők (zárójelben a társulások száma áll). Szikes hínárnövényzet (3), Szikes mocsarak (5), Szikes pionírnövényzet (2), Szikes tavak peremének és a vakszikek növényzete (6), Szikes tavak tómedrének növényzete (7), Időszakosan nedves szikes rétek, szikfokok és szikespuszták (29), Szikes gyomnövényzet (1), Szikierdö (1). Ezek közül a szikes hínár, tavak, mocsarak, rétek, gyomnövényzet, erdők nem gyakori helyszínei a sókivirágzásoknak. Az ismertetett „társulás-rendszertani" (syntaxonomiai) besorolás mellett is elterjedt a Magyarországon legkiterjedtebb szolonyec talajokon a következő magassági övezetek használata (felülről lefelé haladva): Ürmös puszta, szikpadka, vakszik, szikfok, szikér, szikes rét, szikes mocsár (Molnár & Borhidi, 2003). Felülről lefelé haladva növekszik az időszakos vízborítás időtartama, az összegyülekező víz magassága. Míg a legmagasabb és legalacsonyabb övezetekben a növények összborítása megközelíti a 100%-ot, a középső övezetekben a szik kopár, és ez összefüggést mutat a talaj felszínközeli sótartalmával.