Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
Kalcium-szilikátok a polgárdi Szár-hegy wollastonitos szkarnjából (Fehér Béla és Sajó István)
IV. táblázat. A polgárdi Szár-hegy alacsony hőmérsékletű kalcium-szilikátjainak reprezentatív elektron-mikroszondás elemzései (tömeg%). Elemző: G. Vezzalini Table IV. Representative electron microprobe analyses of the Szár Hill (Polgárdi) low temperature calcium silicates (in weight per cent). Analyst: G. Vezzalini Apofillit Okenit Nekoit (1) (2) (3) (4) (5) (6) Si0 2 52,49 52,54 53,84 54,74 53,70 53,48 Ti0 2 0,02 0,02 0,00 0,00 0,02 n.d. A1 2 0 3 0,00 0,01 0,01 0,06 0,01 0,00 FeO 0,01 0,05 0,02 0,03 0,08 0,01 MgO 0,00 0,01 0,02 0,07 0,01 0,02 CaO 24,00 24,22 27,83 27,22 26,79 26,01 SrO 0,00 0,01 0,00 0,05 0,00 0,25 BaO 0,00 0,01 0,02 0,00 0,00 0,00 Na 2 0 0,03 0,07 0,04 0,03 0,00 0,04 K 2 0 5,06 4,73 0,03 0,05 0,01 0,00 F 0,09 0,00 0,00 0,00 0,00 n. d. össz. / sum 81,70 81,67 81,81 82,25 80,62 79,81 n. d.: nincs meghatározva / not detected 5.2. Taumazit Ca 3 Si(OH)dC0 3 )(S0 4 ) • 12H 2 0 A taumazit nagyon érdekes ásvány. Annak találta Adolf Erik Nordenskiöld, az ásvány svéd felfedezője is 1878-ban, aki a görög taumazein (= meglepődni) szó alapján nevezte el, mivel vegyi összetétele a leírás idején meglehetősen szokatlannak számított. Ez a kémiai komplexitás az ásvány rendszertani besorolását is megnehezíti. Kristályszerkezetének ismerete előtt Dana (1892) a szilikátok közé sorolta. A taumazit szerkezetének vizsgálatakor Edge & Taylor (1971) azonban kimutatta, hogy a szilícium nem a szilikátoknál megszokott négyes, hanem hatos koordinációban van jelen, s ráadásul nem oxigénionok, hanem (OH)-csoportok veszik körül (ezt juttatjuk kifejezésre akkor, amikor a taumazit képletét a fenti módon írjuk). Mivel tehát a taumazit kristályszerkezetéből a szilikáttetraéderek hiányoznak, ezért Gaines et al. (1997) a szulfátok közé helyezik az ásványt. A Strunz-féle rendszertanban korábban a taumazit hagyományosan a szilikátok között szerepelt (Weiß, 1995; Bognár, 1995), újabban viszont már itt is a szulfátok között található, mégpedig az ettringitcsoportban (Strunz & Nickel, 2001). Figyelemre méltó az a megfigyelés is, hogy azon ásványok, amelyekben a Si hatos koordinációban van jelen (például sztisovit), általában magas nyomáson képződnek, ezzel szemben a taumazit jellegzetesen nagyon alacsony hőmérsékleten és nyomáson létrejött, késői kiválású ásvány. Ezt az ellentmondást az oldja fel, hogy a taumazitban a szilíciumot nem oxigénionok, hanem hidroxilgyökök koordinálják (Grubessi et ai, 1986). A taumazit kémiájának másik különlegessége a rendkívül nagy víztartalma, ugyanis összetételében a H 2 0 mennyisége meghaladja a 40 tömeg%-ot! Ez az ásvány szokatlanul kis sűrűségében (1,88-1,90 g/cm 3 ) is megnyilvánul.
