Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
Kalcium-szilikátok a polgárdi Szár-hegy wollastonitos szkarnjából (Fehér Béla és Sajó István)
azonban csak a pásztázó elektronmikroszkópos felvételeken láthatók, így nagy bizonyossággal nem lehet őket leindexelni. Egyes kristályokon a tökéletes hasadás síkjai is jól megfigyelhetők (6. ábra). Mint az előző fejezetben említettük, a wollastonitkristályok szemcsés halmazokat alkotnak, de a szkarn repedései mentén sugaras aggregátumokban is előfordulnak (7. ábra). A kristályok hossza rendszerint mm alatti, de a sugaras halmazokat alkotó egyedek akár 2-3 mm hosszúak is lehetnek. A wollastonit fehér színű, üvegfényü, karca szintén fehér. Elektron-mikroszondás elemzés nem készült az ásványról, viszont az I. táblázatban közölt nedves kémiai elemzés lényegében ásványelemzésnek is tekinthető, a kőzet monomineralikus jellege miatt. A táblázatban közölt elemzésből számított képlet: (Cao,89Mgo,o5Fe 0 ,oiAlo,oi)i=o,96 Sii,o2 0 3 . Bár e képlet óvatosan kezelendő, az mindenesetre látszik belőle, hogy a wollastonit meglehetősen tiszta, csak a kalcium helyére épült be némi Mg, Fe és Al. A szár-hegyi wollastonitról készült röntgen-pordiffrakciós felvétel adatait a II. táblázatban közöljük. 5. Alacsony hőmérsékletű kalcium-szilikátok A Szár-hegy wollastonitos szkarnjában Magyarországon egyedülállónak mondható, alacsony hőmérsékleten, a késői ásványképződés alatt létrejött kalcium-szilikátokból (apofillit, taumazit, okenit, nekoit) és karbonátokból (kalcit, aragonit) álló ásványegyüttes található. Ez a paragenezis a kontaktmetaszomatózis hőmérsékleti csúcsán képződött wollastonit után jött létre, tulajdonképpen retrográd fluidumáramlás hatására, melynek következtében a kőzet repedései mentén a wollastonit oldatba került, s így a vizes fluidum Ca-ban és Si-ban hamar telítetté vált. A wollastonitos szkarn repedéseiben ebből a fluidumból váltak ki az alacsony hőmérsékletű Ca-karbonátok és -szilikátok. A retrográd fluidumáramlás karbonátosodással is járt. Ennek köszönhetően a wollastonitos szkarnt keresztül-kasul járják át a mm-es vastagságú, tömör kalciterek (8. ábra), illetve a szélesebb repedések falán a romboéderes kalcitkristályokból álló bekérgezések. Ezek a kalciterek a legtöbb esetben monomineralikusak, de sokszor találhatók bennük a fentebb említett kalcium-szilikátokból is. Az ilyen esetekben mindig a kalcit az első kiválás, s a kalcitkérgekre települnek a különböző Ca-szilikátok. A másik kalcium-karbonát, az aragonit a kalcitnál jóval ritkább, eddig csak egy példányon sikerült megfigyelni. Ezen 1-2 mm hosszú, színtelen, üvegfényü, karószerű kristályokat formál. A teljesség igénye miatt megemlítjük, hogy e a kalcitos erekben egy röntgenamorf SiCvfázis gömbös aggregátumait is sikerült megfigyelni, ahol az egyedi gömbök héjas szerkezetűek, és átmérőjük nem éri el az 1 mm-t. 5.1. Apofillit KCa 4 Si 8 0 2 o(OH, F) • 8H 2 0 Az apofillit név az 1978-ban bevezetett nevezéktan szerint (Dunn et ai, 1978; Dunn & Wilson, 1978) nem ásványfajt, hanem ásványcsoportot jelöl. Az apofillitcsoportra a következő általános képlet írható fel: (K, Na)Ca 4 Si 8 0 2 o(F, OH) • 8H 2 0. Ennek alapján a csoport négy szélső tagját különböztethetjük meg, melyeket a III. táblázatban tüntettük fel. Mivel az apofillitcsoport tagjainak kristálytani, fizikai és optikai tulajdonságai nagyon hasonlóak, és röntgen-pordiffrakciós felvételeik is alig különbözőek, ezért elkülönítésük csak mennyiségi kémiai elemzéssel hajtható végre.
