Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)

A polgárdi Szár-hegy geológiája és ércesedése (Kiss János)

korallok közül Kolosváry (195ÍJ Syringopora cf. ramulosa; Campophyllum sp., Hapsiphyllum battyánense n. sp., Dibunophyllum sp. aff. vaughani, Dibunophyllum kissi n. sp., Zaphrentoides cf. sophiae alakokat határozott meg, melyek egy-két kivétellel mind karbon alakok. Az őslénytani képet - elsősorban Földvári gyűjtési anyagából - Detre (1970, 1971), Mihály (1971, 1973), Monostori (1974, 1976, 1978) és Sidó (1978) vizsgálatai tették teljesebbé 10 alga-, 98 foraminifera-, 10 korall- és 10 brachiopodafaj meghatározásával. Az alsó karbon viséi agyagpala-homokkő sorozat fölött az ősmaradványmentesnek minősült Polgárdi Mészkő - Földvári (1952) szerint - szinklinális településben tektonikus helyzetű. Az ércbánya 39-es és 63-as szintjeinek Ny-i-ENy-i vágatai láthatóvá tették a Polgárdi Mészkő és az alsó karbon viséi agyagpala-sorozat tektonikus kapcsolatát, a vájvégeken agyagpalába gyűrt mészkőblokkok és ököl nagyságú szögletes törmelékek jelenlétét. A két geomechanikailag eltérő viselkedésű kőzetösszlet egymás fölöttisége nem jelentheti „szükségszerűen" egy idősebb kőzetnek a fiatalabb feküképződményen való áttolt helyzetét, a vágatok egyes szakaszain törmelék nélküli éles litológiai átmenet is megfigyelhető volt. Hasonló a kapcsolat az Szb-10 alapfúrás 388 m-es pontján, melyből Majoros (1971) folyamatos üledékképződésre következtetett, a polgárdi mészkőöszletet Kiss (1951) megállapításaihoz hasonlóan devonnál fiatalabb (felső karbon?) kialakulásúnak vélte. A mészkő regionális metamorfózis során, majd később kontaktmetaszomatikus hatásra márvánnyá alakult át, ami eredetileg is szegényes ősmaradvány-tartalmát eltüntette, meghatározását lehetetlenné tette. A kőzetoptikai vizsgálatok során - nem túl nagy gyakorisággal - koralloknak jól kivehető elemeit figyelhettük meg, a szürkésfehér Somlyóhegyi pados változatok csiszolt-polírozott felületén pedig az anyakőzettel szorosan egybeforrtan világosabb sárgásfehér tónusú kagyló (?)-brachiopoda (?) köbéi körvonalai rajzolódtak ki. Majoros (1971) a Polgárdi Mészkő anyagában - ez idő szerint még meghatározatlan - sztromatolit (korall, alga) zátonyalakzatokra hívta fel a figyelmet, ez a mészkőösszlet sekélytengeri, a mészkőplatóhoz kapcsolódó árapály bélyegeit viselő és törmelékes üledékkomponenseket nélkülöző karbonátos üledékképződését jelentheti (Fülöp, 1990). A Polgárdi Mészkő közettani-kőzetkémiai minősítését az 1966. évben (Jugovics, 1967), majd 1982-ben „mészkőkutatások" címén mélyített fúrások anyagvizsgálatai tették teljesebbé (Szegő, 1983). A korábbi tanulmányokban (Winkler, Lóczy, Vendl, Teleki, Kiss) olvasható dolomit, rodokrozit, sziderit, ankerit jelenlének igazolására nem történt semminemű ásványtani vizsgálat, ezen említések makroszkópos megfigyelésen, analógiákon alapultak. Jugovics (1967) litológiai értékelése 18 db ún. porfúrás (= 518,8 folyóméter) és 7 db teljes magfúrás (567,9 folyóméter) anyagvizsgálatán alapul. A fúrások telepítését az indokolta, hogy az 1926. évtől fokozatosan leépülő Polgárdi Ipartelepek Somlyó- és szár-hegyi kőfejtői útépítési-házépítési nyersanyagtermelése gazdaságtalan volt, az időközben létesült dunaújvárosi (sztálinvárosi) kohómű viszont nagytömegű mészkőadalékanyagot igényelt. Erre a SiOyszegény Somlyó-hegyi mészkő kiválóan alkalmas volt, másrészt a kőfejtő rekonstrukcióját a meglévő infrastruktúra is indokolttá tette.