Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)

A polgárdi Szár-hegy geológiája és ércesedése (Kiss János)

A Szár-hegy és a Somlyó-hegy nemesfémekben bővelkedő (lg/t arany és 234-344 g/t ezüst - a pilátusi harminc ezüstdénár súlyával közel azonos tonnánkénti nemesfémtartalmú) ólomérceit kedvező teleptani helyzetük, a felszín közeli településük miatt is bányászhatták, kohósításuk már az ókorban ismert, sikeresen alkalmazott technológiai eljárással történhetett. A Polgárdi Ipartelepek (Somlyó-hegyi) kőfejtőjének udvarán - a terület újratérképezése idején (1949-50-ben) könnyen bejárható volt számos kisebb-nagyobb - id. Lóczy (1913) szerint 40 m mélységet is elérő - karsztos üreg, mely galenit-, malachit- és azurithintéseivel akár lemüvelt bányaüreg is lehetett. A Somlyó- és Szár-hegy szőlők és gyümölcsösök borította lankáinak löszös útbevágásaiban római császárok képével díszített „patinás-rézpenészes" érméket gyűjthetett a térképező geológus 1949-ben. A gorsiumi épületmaradványok ólomcsöveinek nyomelemspektruma nagyon hasonló a szár-hegyi galenites érc elemeloszlásához, mintegy igazolva feltevésünk jogosultságát (Nagy, 1980). A Szár-hegy és környéke bányageológiai szerepét a Batthyány grófok hitbizományi (mészégető, anhidráló és rézgálic-előállító) üzemei - a Polgárdi Ipartelepek - létesítésével alapozták meg a XX. század elején (1908). Ennek során indult a „nagyüzem" a Somlyó-hegy DNy-i peremén létesített kőfejtőben, amely napjainkig a Szár-hegy jelentős mészkőkészletét is leművelte. 2. Kutatástörténeti áttekintés I. (1945-ig) Aligha van a Dunántúlon a Szár-hegy vonulatán kívül hasonló adottsággal rendelkező földtani egység, melynek tanulmányozásával a honi földtani irodalom a Jelentőségét" meghaladó mértékben foglalkozott volna, a függőben lévő és megoldhatatlannak tűnő problémáit pedig évtizedeken át maga előtt görgette. Már a „korai" irodalom észrevételezte, hogy a Vértes és a Bakony között húzódó „vonulat börcz" hullámosan kiemelkedő, változatos fölépítésű „idős-paleozoós" geológiai-paleomorfológiai egység (Úrhida: Kápolna-hegy, 232 m, Öreg-hegy 152 m; Köszárhegy: Szár-hegy, 228 m és Somlyóhegy, 220 m; Füle: Kő-hegy, 232 m és Belátó, 313 m; valamint Balatonfökajár: Somlyóhegy, 195 m). Ezek a gyüredezettség és töréses tektonikai elemek kialakulása után különálló részeket képezve megtörik a vidék geomorfológiai egyhangúságát. A területre utaló első geológiai adat (Winkler, 1870) id. Lóczy (1913) nagyívű monográfiájában található, mely szerint Úrhida és Polgárdi között, mintegy két km-en EKDNy-i csapáshosszban (Somlyó- és Szár-hegy) „kristályos-félkristályos" hófehér-szürke mészkővonulat (,jegeczes mészkő") ívelődik, amely a Füle melletti (Kő-hegy) „quarzconglomerátokkal" a fehérvári „devon" képződményekhez sorolandó. A nagy tapasztalású és látókörű id. Lóczy (1913) munkájában olvasható, hogy a Somlyó- és a Szár-hegy „halompár" finom szemcsés hófehér és szürke mészköváltozatokból áll, melyeket helyenként sötétbarna „dolomitos"-vasas és mangános-változatok egészítenek ki. Padjait „kalziterek", szórt fészkekben-erecskékben (Somlyó-hegy) galenit kíséri, egyes rétegeit pedig színtelen „aktinolit" tarkítja. A Szár-hegy mészkőpadjai enyhén redőződtek, északi peremén „kavicsolás" céljaira létesített mészkőfejtőiben kisebb-nagyobb víznyelők sorakoznak. A polgárdi Somlyó-hegy és a Szőlő-hegy oldalán telepített kőfejtő mészköve kékesszürkén sávozott, gyengén „bitumenes" vastagpados rétegeit „szericzites-talkos" (!) közök választják el egymástól. A breccsás hasadékok falát mangános, aragonitos