Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
A szabadbattyáni ércesedés elsődleges és másodlagos ásványai (Szakáll Sándor és Molnár Ferenc)
galenit és az akantit első generációjának kiválása is végbement. A szfalerit kalkopiritzárványossága kiszorítási folyamat eredménye, mivel a kalkopirit a szfalerit repedéseit utólagosan kitöltve, a szfaleritet részlegesen felemésztve is előfordul. Hasonló folyamat eredménye lehet a fakóérc kalkopiritzárványossága. A szfalerit kiválása megelőzte a galenitet, hiszen a galenit szintén behatol a szfalerit repedéseibe. A galenit tömeges képződése a kvarcos fázist követte, mivel gyakran a kvarcos kiválásokkal jellemzett üregekben, kitöltésként fordul elő. A galenit kiválásának kezdetén helyenként kalcit is kicsapódott. Ezt jelzi, hogy esetenként a kalcit növekedési zónái mentén is előfordul a galenit. A galenit képződésével egy időben tetraedrit is kiválhatott, amire a fakóércnek az egyes szemcsékben megfigyelt emulziószerű eloszlása is utal. Ugyancsak egyidejű kiválást sugall az a tény, hogy a termésezüst zárványai mind a galenitben, mind a benne foglalt fakóércszemcsékben előfordulnak. A boumonit a fakóérc és a galenit rovására, mintegy a két ásvány közötti reakció termékeként képződött fázis. Hasonló jellegű a szórványosan előforduló enargit. Az elsődleges ásványok ércmikroszkópos és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatok alapján megállapított kiválási sorrendjét a 35. ábra foglalja össze. A galenit kristályosodása feltehetően aktív tektonizmus során ment végbe. Erre utal az, hogy a galenit gyakran deformált jellegű. Ez összhangban van azzal, hogy az ercesedés eloszlása alapvetően egy ÉK-DNy-i irányú töréses zónát követ. Tektonizmus az ércképződés befejeződése után is érhette az ásványparagenezist, mivel a késői karbonátos-cerusszitos erezésekben a galenit zúzott szemcséi is megfigyelhetőek. Feltehetően ez a szöveti sajátosság jelzi azt a folyamatot, melynek során a töréses rendszer reaktiválódott, illetve olyan új törések alakultak ki, melyek megnyitották az utat a leszivárgó csapadékvíz számára, és ezáltal megindult az elsődleges ércanyag átalakulása. 6. Az „oxidációs öv" ásványtársulásai Az ercesedés oxidációs övére vonatkozóan kevés adatunk van. Kiss (1951) csupán a következőket jegyzi meg: „Az érctest jelenlegi képe a felső szintekben cementációsoxidációs zóna jelenlétét tünteti fel." Az érctelep ismeretlen részeiről származó - zömükben az ELTE Ásványtani Tanszékén és a Herman Ottó Múzeumban őrzött - gyűjteményi példányok vizsgálatából összességében az állapítható meg, hogy a galenites ércből túlnyomórészt cerusszit keletkezett. Minden egyéb másodlagos ásvány ehhez képest csak elenyésző mennyiségben jelenik meg. Alapvetően az eredeti szulfidos ásványtársulástól - elsősorban a galenitben lévő tetraedrit jelenlététől - függően figyelhetők meg a cerusszit-domináns anyagban vékony erek, fészkek és filmszerű bevonatok formájában más Cu-Pb-Sb-tartalmú ásványok. Kiss (1951) tetraedrit bomlásából a következő átalakulási sort állapította meg: kalkozin —» covellin —» azurit —> malachit —> termésréz —» kuprit. Vizsgálataink alátámasztják a korábbi megfigyeléseket, miszerint a másodlagos folyamatok során a réztartalmú tetraedritből covellin és digenit képződött. Feltehetően szintén a fakóércből szabadult fel az a réztartalom, mely helyenként termésrézként csapódott ki. A másodlagos folyamatok egyre oxidatívabb jellegét tükrözi az, hogy a termésrezet kuprit szorítja ki, illetve helyenként azurit és malachit is képződött. A másodlagos ércásványokat tartalmazó karbonátos ereket egy késői, ércásványokat nem tartalmazó kalciterezés szeli át.
