Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
Kalcium-szilikátok a polgárdi Szár-hegy wollastonitos szkarnjából (Fehér Béla és Sajó István)
gátum mindkét részét ugyanaz az ásványfázis alkotja, s ezen ásvány valószínűleg egy új fajt képvisel. Erről az ismeretlen fázisról elektronmikroszondás elemzések is készültek, mely szerint ez az ásvány - a paragenezis többi tagjához hasonlóan - egy erősen hidratált kalcium-szilikát. Kémiailag azonban markánsan elkülönül mind az okenittől, mind pedig a nekoittól, mert míg az előbbiekben a Si/Ca arány = 2:1, addig az SzH2 fázisban ez az érték 5,5:1 és 6,5:1 között mozog (átlagosan 6:1). Az ásvány további, részletesebb vizsgálatára a későbbiekben kerül sor. 6. Következtetések A metaszomatózis - vagyis a kőzetek szilárd állapotban történő összetételváltozása - tulajdonképpen az összes kontaktmetamorf környezetben előfordul, bár típusa, mértéke és oka különböző lehet. A metaszomatikus folyamatoknak - létrejöttük mechanizmusát illetően - két fajtája van: diffúzió és infiltráció. Diffúziós metaszomatózist az okoz, hogy a magmás intrúzió és a mellékkőzet kémiai potenciáljában különbségek vannak, s ezeket a különbségeket e rendszer kiegyenlíteni igyekszik oly módon, hogy elemdiffúzió indul meg a magmás testből a mellékkőzetbe és fordítva (bimetaszomatózis). Az infiltrációs metaszomatózist a külső (vagyis a mellékkőzetből származó) és magmás fluidumok cirkulációja okozza. A metaszomatózisnak ez a két típusa a felső-kéregben játszik jelentős szerepet, kialakulását a mellékkőzet magas permeabilitása segíti elő. A polgárdi Szár-hegyen a triász (?) andezittelérek körül kialakult kontakt udvarban ásványtanilag két markáns zóna különíthető el: a dioszid-vezuvián szkarn és a wollastonitos szkarn. A diopszid-vezuvián szkarnöv folyamatos zónát alkot az andezittelérek mellett, s ezen zóna egy része endoszkarnnak minősíthető (Dunkl et al., 2003), így kialakulásában a diffúziós metaszomatózisnak volt a legnagyobb szerepe. Jelen cikkünkben a wollastonitos szkarnnal, annak ásványtársulásával foglalkoztunk. Ez a szkarnos öv azonban - az előzőtől eltérően - már nem alkot folyamatosan követhető zónát az aureolában, hanem csak kisebb szegregációk formájában fordul elő, így ezen szkarnöv kialakulását infiltrációs metaszomatózissal magyarázzuk. A wollastonitos szkarn valószínűleg csak ott tudott kialakulni, ahol a mészkő permeabilitása elég nagy volt az infíltrálódó fluidumok átengedéséhez. A wollastonit - és a zóna többi, lokálisan és kis mennyiségben előforduló progresszív metamorf ásványa (diopszid, vezuvián) - a metamorfózis hőmérsékleti csúcsán képződött a protolit karbonátásványainak (kalcit, dolomit) és a beáramló fluidumban oldott Si0 2 reakciójából. A képződési hőmérséklet az intrúzió mélységétől (vagyis az uralkodó nyomástól) és az X C0 2-től függően kb. 600-700 °C lehetett. Végezetül a wollastonitos szkarn kialakulása után, retrográd fluidumáramlás hatására karbonátosodás és hidratációs folyamatok indultak be, melynek eredményeként alacsony hőmérsékletű, karbonátokkal (kalcit, aragonit) és hidratált kalcium-szilikátokkal (apofillit, taumazit, okenit, nekoit, SzH2 fázis) jellemzett ásványegyüttes alakult ki a szkarnkőzet repedéseiben. Nagyon csábító gondolat lehetne a fent említett kalcium-szilikátokat másodlagos eredetűnek, a wollastonit átalakulási termékének tartani, hiszen pl. az okenit és a nekoit szerkezeti elemei között jelen vannak a wollastonit szerkezetének alapvető építőelemei, azaz a hármas ismétlődésü szilikátláncok. Ugyanígy, az apofillitek dehidratációjával
