Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

Grauer bunter Kupferkies, a Simon Judae bányából (24. ábra), itt dús fémtartalma miatt, mely 6070 font [%] rézre rúg, Kupferglasnak [rézüveg(érc)nek azaz kalkozinnak] nevezik. Törése fényes, és a többi tarka rézkovandtól abban különbözik, hogy vörös és kék színét nemcsak felületén viseli, hanem darabokra törve, belsőleg is megtartja. 23. ábra. Born 1770-es tanulmányújának útvonal vázlata A boksáni kohók mellett elhaladva pár szóban visszatért a dognácskai vasércekre, majd Deliusnak a réz kohászatára vonatkozó javaslatát és Kóczián udvari tanácsosnak a bánsági és Franz Dembscher bányamérnöknek a bozovicsi aranymosásokat illető írását közölte. Erdélybe érkezve röviden bemutatta a dévai rézbányákat, majd részletesen leírta a nagyági lelőhelyet, beleértve a bányák felfedezésének történetét, amelyben apja is jelentős szerepet játszott, és így a bánya egyik részvényese lett. A meddő kőzet vörös