Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

11.6. Az ásványtani irodalom A korszak magyarországi ásványtanában a szó szoros értelmében vett iskolák nem alakultak ki. Nemcsak az igazán nagyformátumú iskolateremtő személyiségek hiányoztak, de az egy-két fős tanszékeken vagy gyűjteményekben sem gyűlhetett össze a rokon érdeklődésű tudósok „kritikus tömege", sőt tisztán ásványtani profilú intézmény híján még a mineralógia folyamatos fejlődése sem volt biztosított. A tanintézetekből kikerült ásványtani érdeklődésű fiatalok közül a felsőoktatási és tudományos intézmények kis száma miatt nagyon kevésnek adatott meg az a lehetőség, hogy kibontakoztassa tehetségét, emiatt a korabeli magyar szakirodalom tele van „egyműves" szerzőkkel. A szakirodalmi termésben megtaláljuk a korban létező valamennyi „műfajt": természettudományi és bányászati útleírásokat, leíró és topografikus ásványtani munkákat, mineralógiákat (főleg tankönyveket), általános ásványtani, kőzettani stb. műveket. Ezek javarészt a topografikus és leíró ásványtan területére szorítkoztak, kivéve természetesen a tankönyvek zömét. Feltűnő a könyvek túlsúlya. Ez azonban korántsem meglepő, hiszen hazai tudományos szaklapok híján ásványtani cikkek sokáig csak a nehezebben elérhető külföldi - főként ausztriai és németországi - periodikumokban jelenhettek meg. Az egyedüli hazai kísérletet Jonas folyóirata jelentette (22. ábra), melynek szerkesztőjének korai halála miatt egyetlen kötete jelent meg. Igazi - még vegyes profilú - (természet)tudományos szaklapok csak az 1840-es évektől, a KMTT és az MTA folyóirat-kiadási tevékenységének beindulásától jelentek meg. 22. ábra. Jonas egy számot megért ásványtani folyóiratának címlapja (1820, részlet) Physio - technographisches Magazin über die anorganische Natur des 0 esterreich'schen Kaiserstaates. il e r a u g g e g e 1) e n Joseph Jonas, II.6.1. Szaknyelv

30 Nemcsak az említett, külföldön megjelent cikkek, hanem a hazai publikációk legnagyobb része is németül íródott. Szerzőik közül sok a bánya- és más városok német polgárságának szülötte, sőt gyakran német egyetemek neveltje volt. Az államkincstár által felügyelt bányászat nyelve (a kiegyezésig a selmeci akadémia tannyelve) is a német volt. L. Fejér (1979) és Kázmér (1999) munkáit is!