Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
vett mineralógia szó helyébe a geológia, amelyet 1838-ban Bugát Pál magyarított földtanra. (Ekkortájt jelent meg az ásványtan kifejezés is. 2 ) 1841-ben, a Tudományos Gyűjtemény utolsó évfolyamában már „A földtan viszonyiról korunkhoz" címmel értekeztek. Mint az ásványtan (azaz a földtudományok egésze) általános kérdéseit érintő, sajátos hangvételű müvet, meg kell említenünk Fichtel 1792-ben névtelenül publikált A mineralógusok a XVIII század vége felé című paszkvillusát, 3 mely szatirikus hangvétellel mutatja be a tudomány akkori irányzatait. (1) Oryctognosia Geognosia Geographia subterranea M. technica M. oeconomica M. medica (2) Oryctognosia Geognosia Chemia mineralogica Topographia et geographia mineralogica Oeconomia mineralogica (3) ásványtan földtörténet ásvány-, kőzet-, ércgcnetika, teleptan ásványkémia topografikus ásványtan technikai ásványtan az ásványtan gazdasági vonatkozásai orvosi ásványtan 7. táblázat. A tág értelemben vett mineralógiát jelentő tudományok (1) Schönbauer (1810: 578-579) és (2) Reisinger (1820: 4-5) szerint, és (3) körülbelüli mai értelmük (megfelelőjük) A geológia-geognózia fogalompár tisztázatlanságát mutatja, hogy Jonas (1820), aki a geológiát szemléletesen a „Föld {Erdkörper) archeológiájának" nevezte, a geognóziát annak részeként kezelte, Reisinger viszont éppen fordítva, hozzátéve, hogy míg a geognózia „megfigyelései tényeken alapulnak", a geológia, mely a Föld keletkezésére vonatkozó elméleteket állít fel, „a fantázia terméke". A földtudomány csírájukban meglévő ágazatai - az oriktognóziához, azaz ásványtanhoz hasonlóan - természetesen uralkodóan leíró jellegűek voltak. A leíró ércteleptan kezdeményei Born, Fichtel és Jonas topográfiai munkáinak vonatkozó részeiben lelhetők fel. Born munkásságában figyelemre méltó egyes ércesedések elváltozott mellékkőzetének ^ySaxum metal life rum") elkülönítése. Az elméleti jellegű írások közül Delius kőzetés ércteleptana (1770) emelhető ki, mint a Werner előtti neptunizmus iskolapéldája: minden kőzet megszilárdult tengeri üledék, az érctelérek a kiszáradás közben keletkezett repedésekbe szivárgó vizek által szállított elemi ásványalkotók egyesülésével és kicsapódásával képződtek. 4 Fichtel is foglalkozott egy-két rövidebb tanulmányában ércgenetikai kérdésekkel; itt említjük meg a kősótelepek keletkezésére vonatkozó fejtegetéseit is. Ugyancsak Fichtel nevéhez fűződik több kőzettani tanulmány, elsősorban a vulkáni eredetű képződményekről; ugyanő egy teljes kőzetrendszertani vázlatot is publikált (1. a II.6.2.6. és a II.6.3.3.2. részeket). A regionális földtan előzményeként említhetők meg Born, Fichtel, Jonas, Zipser topográfiai munkáinak terjedelmes fejezetei az egyes területeken előforduló képződmények leírásával (1. a II.6. részben). Ezt egyes munkákban (Born, Fichtel, Kitaibel) a Kárpát-övezet földtani felépítésére vonatkozó nagy ívű áttekintések is kiegészítették. Az általános geológia elméleti kérdéseivel foglalkozó művek közül kiemelendő Fichtel számos írása, melyekkel a vulkanista oldalt támogatta a kor első felében dúló neptunista-vulkanista háborúság során (15. ábra). Végül 2 Kunoss E. (1834): Szófüzér. Pest: Landerer. (A Kázmér, 1999, által megadott 1838-as évszám téves.) 3 [Fichtel, J. E. von (1792):] Die Mineralogen gegen das Ende des achtzehnten Jahrhunderts. Wien, Frankfurt u. Leipzig. Újonnan kiadta (tanulmányokkal): Prescher & Schmidt (1993). L. még Papp (1998). 4 Delius, Ch. T. (1770): Abhandlung von dem Ursprünge der Gebürge und der darinne befindlichen Erzadern usw. Leipzig.
