Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

A drágakövekkel kapcsolatos legtöbb (gyakorlati) ismerete érthető módon az ékszerészeknek és ötvösöknek volt. Az erre vonatkozó egyik legelső magyar nyelvű emlék Kecskeméti W. Péter 1660 körül írt kéziratos ötvöskönyve 2

, amely többek között röviden ismerteti az összes akkor ismert drágakövet: karbunkulus (nemei a rubint, balagius [balaszrubin], gránát, alma[n]din, carcedonius ikalcedon], gyémánt, achates, smaragdus, armenius [azurit?], saphir, topasius, magnes, türkes, gyöngy, kláris [korall], lazulkő [lápisz], coerileus lapis avagy kékkő [akvamarin], jáspis, vérkő [hematit], carniol, amethiszt, gagates, crisolit, berillus, crisoprasius, prasius [prázem], prasmus [heliotrop?], callis [?], kakaskö (alectorius), fecskekő (chelidonius), saskő (aetites), amiantus, ónix, kristály [kvarc], békakő (silonites vagy celonites), sárkánykö (draconites).

63 A topografikus ásványtan szempontjából említésre méltó, hogy a kéziratban szó esik a máramarosi gyémántról (10. ábra): Az Cencron gyémánt, mellyct mi cseh gyémántnak hívunk, külömböz penyig a citrintül, noha ugyan közte terem, mert az citrin eres és földes, és homályos színű, az Cencron gyémánt oly hűséggel terem az mi országunkban is, hogy az kik mezítelenek bennek, úgy mint mecczetlenek [amelyek nincsenek megcsiszolva], semmi böcsületi nincsen. Lengyelország felől való havasokon Máramarosban nagy bőséggel terem, az moldvai havasokban is eleget találnak. 10. ábra. Máramarosi gyémánt (kvarc; Scopoli: Crystallog raphia Hungarica, 1776) A korszellemnek megfelelően a sárkányok fejében található draconites és más mondabeli drágakövek felsorolása mellett a szerző az egyes kövek „hasznai" gyanánt bőven közölte a drágakövekkel kapcsolatos babonákat is. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ezek jó részét a korabeli tudományos müvek - például Apáczai Magyar encyclopaediáj'd (1653) - is teljes komolysággal említették, és Kecskeméti - aki többek között Agricolát és Albertus Magnust is idézte kéziratában - ezek alapján nem vádolható tudománytalansággal. A drágakövekkel kapcsolatos hiedelmek széles körben való elterjedtségét példázza még a következő részlet Révay Péter koronaőrnek az 1600-as évek elején a Szent Koronáról írt müvéből (Révay a korona smaragdnak hitt drágakövei kapcsán érintette az ásványra vonatkozó hiedelmeket): 4 Valamint a smaragd - melyet, mint mondják, minden drágakő közt a leggyönyörűségesebb szemlélni - felüdíti a szemeket, és elhárítja a szemérmetlenséget, úgy a legmagasabb méltóságban mindenki szeme előtt lévő királynak óvakodnia kell attól, hogy az égi vagy földi törvények, avagy 62 Ballagi (1884). 61 Plinius szerint az alectorius a kakas zúzájában, a chelidonius fiatal fecskék begyében, az aetites a sas fészkében, a silonites a béka fejében vagy húsában, a draconites a sárkányok fejében található drágakő. 64 Reva, P. de [Révay P] (1659): De monarchia et Sacra Corona Regni Hungáriáé centuriae septem. Francofurti: Götzii.