Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)
idéz. Benne semmilyen magyar vonatkozás nincs (még a kősó kapcsán sem!), egyedül az ásványvizekről szóló részben (Pars III., §. IX.) esik szó a szepességi cementvizről. 57 I/B.2.9. Enciklopédikus munkák A tankönyvek mellett két olyan műről is meg kell emlékeznünk, amely összefoglalóját adta a kor tudományos ismereteinek. A Hollandiában tanult Apáczai Csere János Magyar Encyclopaedia]^ nyújtott először (1653) rendszerezett ásványtani és földtani ismereteket magyarul, elsősorban Henrik van Roy (Henricus Regius) németaföldi kartéziánus filozófus nyomán, Wilhelm Adolf Scribonius és - a Gyulafehérváron is működött - Johann Heinrich Alsted német filozófusok adataival kiegészítve. A műnek „a földi dolgokról" szóló VII. részének XLV. vágatékában (sectio [fejezet]) „következnek a nem élő testek, melyek a föld színén teremnek, avagy benne". A korabeli értelemben vett ásványokat a - XVIII. század végéig követett - földek, sók, bányászatok [= minera = ércek], kövek rendszertani sorrendben ismertette a szerző. A műben magyarországi ásványtani adat csak elvétve található, például a kősóról szóló részben: „Az ő külömbsége szerént vagy föveny alatt termő vagy a föld üregiben gyöngy- [kristály-] forma (minemű Erdélyben sok terem)." 59 Szent-Iványi Márton jezsuita polihisztor, nagyszombati professzor vaskos kompilációja, a Különféle tudományok ritka és válogatott egyvelege (1689-1709) 60 , mint címe is mutatja, a korabeli tudományos ismeretek eklektikus összeállítása, inkább népszerűsítő munka, mint tankönyv. A II. dekád 1. részének a kövekről (de lapidibus) szóló V. fejezete is más könyvekből szerzett ismereteket foglal össze, hiányzik belőle a saját vizsgálódás többlete. A könyv lapjain másutt elszórtan felbukkanó topografikus ásványtani (bányászati) adalékokban szintén korábbi munkák (pl. Oláh Hungáriájának) adataira ismerhetünk rá. I/B.2.10. Népszerűsítő és gyakorlati munkák E kor ismeretterjesztő irodalmának sajátos megjelenési formáit jelentették a kalendáriumok és csíziók, amelyekben a naptárhoz különböző történeteket, természeti furcsaságok leírását, hasznos tanácsokat is hozzáfűztek. Az egyik legelső fennmaradt magyar nyelvű kalendáriumban (1573) például „az értzekről és a metallomokról" szól egy kisebb rész. Ez azonban nem a korabeli tudományos ismereteket terjesztette, hanem jóslatokat közölt (pl. „künesét [higanyt] ez esztendőben nem igen bőven találnac: de mind azon által meg füzcti a' munkát" stb.). 61 Megjegyzendő, hogy az előző paragrafusban említett SzentIványi is sokáig (1675-1705) a híres nagyszombati kalendárium szerkesztője volt. Tapolczany, L. (1690): Meteora rationibus & experientiis physici illustrata. Viennae: Mann. Zemplén (1961: 232) említi Vári Mihály egy ásványtani disszertációját is, ez valószínűleg a Disputatio philosophica inauguralis de métallo regio... (1685, Leyden). 58 Apáczai Csere J. (1653): Magyar Encvclopaedia. Ultrajecti: Waesberg. Újabb kiadása: (1977) Kriterion: Bukarest. 59 Zemplén (1961: 253-258); Papp (1977). 60 Szent-Ivány, M. (1689-1709): Curiosora et selectiora variarum scientiarum miscellanea in très partes divida. Tymaviae: Typ. Acad. A magyar vonatkozású érdekességekből válogatás: (1699): Dissertatio paralipomenonica memorabilium rerum in Hungária. Tymaviae: Typ. Acad. 61 A kalendáriumokról. Zemplén (1961: 94-107). Az idézett munka: Astrologia practica azaz az egeknek forgásából és a csillagoknak járásából közzétett jövendölés az 1573 évre Jacobeus Stanisslo mestertől Krakkó. [Kolozsvár].
