Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

tudományokhoz leginkább kapcsolódó orvosi kart csak 1769-ben alapították meg (2. táblázat). Mivel az egyetem (1770-ig) jezsuita intézmény volt, a nem katolikusoknak ezentúl is külföldön kellett egyetemi tanulmányaikat végezniük. E különböző felsőfokú tanintézetek hallgatói a természettudományokkal az alapozó jellegű - tehát a jogi vagy teológiai tanulmányokat megelőző, mindenki által elvégzett filozófiai stúdiumok során ismerkedhettek meg. A fizika

14 keretében oktatták a manapság is e tárgykörbe sorolt ismeretek [physica generalis, 'általános fizika') mellett a természetrajzi tárgyakat, így az ásványtant is, többnyire a physica particularis vagy specialis névvel illetett tananyag részeként. Arra, hogy mit is taníthattak ásványtan gyanánt, a néhány fennmaradt jegyzet mellett az első, nyomtatásban megjelent magyarországi fizikatankönyvek tartalmából következtethetünk (1. lentebb). ~Theologica(teológiai) 1635 | luridka (jogi) 1667 | Medica (orvosi) 1769 Philosophica (bölcsészeti) 1635 2. táblázat. A középkori egyetemek fakultásainak egymásra épülése (az évszámok a nagyszombati egyetem karainak alapítási évei) I/B.1.2. (Magán)gyűjtemények Az első ásványok alighanem anyagi értékük, szépségük vagy különlegességük miatt kerültek a korabeli „ritkaságkamarákba". Az előbbire példa a termésarany, amelynek nagyobb darabjai az 1500-as évekre visszanyúló feljegyzések szerint a középkori főúri kincsestárak díszei és megbecsült reprezentatív ajándékok voltak (1. az I/B.2.1.2. részt). Szépségük miatt gyűjtötték például a Selmecbányái kvarckristályokat (2. ábra), sőt még értékesebb drágakövek helyettesítésére is felhasználták őket: A bányákban olykor lusus minérales^

5 fordulnak elő, melyeknek az itteni bányászneve Greisen; ezek nem ritkán kétujjnyi hosszú, átlátszó, tejfehér vagy fehér [színtelen], illetve vörös, barackszínű, kék és zöld kristályokként jelennek meg. Egykor Rákóczi fejedelem egész lószerszámokat készíttetett efféle különböző színű hamis kövekből, amelyek olyan pompásak voltak, hogy a hozzá nem értők nem másnak, mint Kelet-Indiából való legjobb drágaköveknek hitték azokat. Különlegességük révén kerülhettek például Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér cimeliotékájába (ritkasággyűjteményébe) egy horvátországi patakból kivált mésztufa példányai. Ritka nagysága miatt küldték el Wesselényi Ferenc nádorhoz az egyik bányájában talált félmázsás kvarckristályt, amelyből a nádor szentségtartót akart faragtatni.

16 A főúri kedvtelést szolgáló ritkaságkamarák mellett tudunk olyan kollekciókról is, melyeket városi polgárok - főként a korabeli értelmiségnek a természetrajz iránt érdeklődő képviselői - gyűjtöttek össze: az 1640-80-as évekből származó feljegyzések és útinaplók tudósítanak Christian Augustini ab Hortis szepességi orvos, Mathias Dollinger körmöci bányatiszt, Jacob Schwiboda selmeci gyógyszerész, Johann Christoph Rauscher selmeci jogász és Georg Grundéi besztercebányai orvos ásványokat tartalmazó gyűjteményéről. 14 Görögül TO (puaiKov- természettudomány, vö. a nyelvújítás kori fizika = természettan szóval. 15 Vö. lusus naturae = a természet játékai, a kövületek régi neve. Az idézet forrása: Brückmann, F. E. (1738): Memoria Schemnicensia. Wolffenbüttel. 16 Zrínyihez I. Tollius (1700: 49); Wesselényihez 1. Bányai et al. (1984: 262).