Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

hogy ... sok kutatónak önfeláldozó türelme évtizedeken át is még alig fogja elvégezni."

105 A műből példa gyanánt - és összevetés céljából - a Zepharovich könyvéből is kiválasztott [termésjarzén címszót közöljük (63. ábra). A korabeli kritikus mint „a hibái mellett is, különösen általános felületes célokra elég jó és alkalmas munkáról" írt róla. Hibaként elsősorban a budapesti tudományegyetem és a földtani intézet gyűjteményének kihagyását, illetve azt rótta föl, hogy „a felsorolt irodalmat nagy részben minden kritikai és korrigáló méltatás tekintetbe vétele nélkül használta fel". Koch Sándor szerint Tóth Mike „müve szorgalmas munka gyümölcse, kellő kritikával még ma is használható".

106 III.5.4.2.4. Koch: Erdély ásványainak kritikai átnézete Koch Antalt Zepharovich kérte föl arra, hogy Ackner és Tóth Erdélyre vonatkozó adatait a Mineralogisches Lexicon tervezett harmadik kiadása számára kritikailag átnézze. Koch már évek óta dolgozott egy művön, mely „Erdély ásványainak lehetőleg kimerítő leírását" nyújtotta volna. Zepharovich felkérése azonban arra indította, hogy ezt a hosszú távú tervét félretegye, és előbb magyar nyelven közreadja a Zepharovich lexikonja részére összeállított kritikai átnézetet.

107 A munka elkészítésének módszeréről a bevezetésben a következőket mondta: Az a legnagyobb baj, hogy az Ackner által felsorolt ásványfajoknak nagy része egyetlen egy gyűjteményben sem található fel, s így nincs mód azoknak valódisága iránt táplált kételyeknek eloszlatására. (...) Ackner téves vagy legalább is kétes adatainak elbírálása nem könnyű feladat, s csupán megbízható gyűjtemények példányainak beható vizsgálata, kiválóbb szakférfiúk Erdély ásványaira vonatkozó tanulmányainak kellő méltatása és - ami fő - az ásványok termőhelyein tett személyes tapasztalatok, észleletek és gyűjtések azok a módok és eszközök, melyeknek segítségével a cél elérhető. Ezt az utat és módot választottam magam is, midőn 11 év óta tanulmányozom Erdély ásványait. A mű felépítése Zepharovich és Tóth lexikonjáéval egyezik, mind az ásványok ábécérend szerinti felsorolását, mind a hivatkozási rendszert tekintve. Koch az egyes címszavakon belül a lelőhelyeket is ábécérendben tekintette át. Külön megjelölte a határozottan kétségbe vont (zárójeles), illetve a gyűjteményi példány vagy saját tapasztalat hiányában kétségesnek ítélt (kérdőjeles) fajokat (64. ábra). A leírások - ha vannak - igen tömörek, a szerzőt idézve: Amely ásványokról újat nem mondhatok, azoknak csupán nevét és termőhelyeit teszem ki. Kivételt csupán Erdély legfontosabb ásványtermékeire nézve (ú. m. arany, ásv. szenek, kősó) fogok tenni, amelyekről nem csupán száraz összeállítást, de lehetőleg kikerekített ismertetést szándékszom adni. Ugyancsak bővebben esett szó a kalcitról, amelyet Erdély kristályosodott calcitjai címmel Benkő Gábor, Koch tanársegéde ismertetett a megfelelő helyre beillesztett tanulmányban. A bevezető utolsó soraiban felcsillantott lehetőség („lehet, hogy évek múlva ... újra előveszem ezen átnézetemet, s egységesebb terv szerint, a kellő leírásokkal bővítve, 105 L. lentebb Krenner befejezetlen monográfiájának példáját! 106 Onyx (1883): Földt. Közi, 13, 195-197; Koch (1952: 62); 1. még Szakáll (1985) és a 2000-ben megjelent hasonmás kiadás (Miskolc: HOM) függelékeit. 107 Koch S. (1885): Erdély ásványainak kritikai átnézete. Kolozsvár: Orvos-Természettud. Társ. (megjelent az Orv. Termtud. Értés. II. Termtud. szak 1884 és 1885-ös évfolyamában).