Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

hiányoztak. Az első tartósnak bizonyult egyetemalapítás az ellenreformáció nagy műveltségű vezéralakja, Pázmány Péter esztergomi érsek nevéhez fűződött (1635, Nagyszombat). A nem katolikusoknak azonban továbbra is külföldre kellett menniük, ha egyetemi tanulmányokat akartak folytatni. Magán a nagyszombati egyetemen kifejezetten ásványtani munkásságot folytató professzor e korszakban nem volt. A XVI-XVI1. századból számos adat maradt fenn főurak, bányatisztek, bányavárosi polgárok ásványgyüjteményeiről. E kollekciók a korabeli viszonyok miatt tudományosan feldolgozatlanul kallódtak el. A külföldi utazók és magyar kapcsolataik révén azonban egyes magyarországi ásványok eljutottak a nyugat-európai gyűjteményekbe, és ezáltal a tudomány vérkeringésébe. Már a legelső, nyomtatásban megjelent gyűjteményi katalógus is (1565) több magyarországi példányt sorolt fel (1. az I/B.2.6. részt). A XVIII. századból még több ilyen adat maradt fönn (1. az I/C.2.6. részt).

2 A magyarországi kémia gyökerei is régre nyúlnak vissza. Több középkori magyar alkimista neve, illetve kézirata is fennmaradt. Hazánkban azonban a vegyészet nem az alkímiából, hanem a kohászatból nőtt ki. A királyi nemesfém-monopóliumból adódóan királyi próbázok (érckémlök) működtek, és már a XIII. századból adataink vannak rá, hogy a bányavárosok is tartottak saját próbázót. Az 1700-as években a jatrokémiának (orvos-vegyészetnek) elsősorban az ásványvizek és sókivirágzások vizsgálatával foglalkozó ága terjedt el.

3 Az orvosok hivatásuknál fogva is kapcsolatban kerültek az ásványtannal. A középkorban - ahogy már az ókorban is - számos ásvány volt materia medica, SÍZ orvoslás nyersanyaga, vagyis gyógyszer. A különböző ásványi anyagok egykori gyógyászati felhasználására olvashatunk példákat a Lencsés György által az 1500-as évek végén lejegyzett magyar nyelvű gyógyszerkönyvben. II. Rákóczi György gyulafehérvári patikájának 1650-ben készült leltárában 493 készítményből 36 ásványi eredetű volt, például Cinobrium Transilvaniae [erdélyi cainnabarit], Lapis calaminaris [gálma = hemimorfit vagy smithsonit], Terra sigillata [bolus], Vitriolum album [goslarit]. Gyógyszerként használták a drágakövek porát is: Lapis granati [gránát], Lapis smaragdi [smaragd].

4 A drágakövek - a minden időkben „legnépszerűbb" ásványok - azonban a korabeli elképzelések szerint nemcsak belsőleg, elfogyasztva tehettek jó szolgálatot, hanem külsőleg hordva is hatottak viselőjük sorsára („orvosságos kövek"). Bocskai István kincseinek lajstromában szerepel például egy „zem faiastul valo lapis kew araniban foglalva" (szemfájásra való lápiszkő aranyba foglalva).

5 E hiedelmek legkorábbi magyar nyelvű kéziratos feljegyzései az 1500-as évekből származnak, míg nyomtatásban a következő században találkozhatunk velük. 2 Papp (1994); Kázmér & Papp (1999); Kázmér (in prep.). 'Zemplén (1961: 22); Szabadváry & Szőkefalvi (1972); Szathmáry (1986); Szabadváry (1998). 4 Varjas (1943); Sz. Tóth (1990). 5 Ballagi (1884: 253).