Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

24. ábra. A dognácskai Simon Judae (Simon Júda) rézbánya szelvénye Born Brieféjébö\ (1774) Felsőbányái balesete után Born augusztus végén egyenesen visszautazott Selmecbányára. Eközben csak röviden említette meg Fekete-, Lápos- és Miszbányát, a máramarosi sóbányákat és a máramarosi „timsó alakú, átlátszó, hatcsúcsú kvarckristályokat" [máramarosi gyémánt]. Útja Tokajon keresztül vezetett, ennek kapcsán írt az itteni, LuxSaphyrnak [hiúzzafírnak] nevezett obszidiánokról, amelyek szerinte a Kárpátok vulkáni területeiről hordalékként kerülhettek ide, a Tokaji-hegység nem lévén vulkáni eredetű (maga a Tokaji-hegy, mint írta, agyagpala [!]).