Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
pozsonyi diéta elé terjesztette. A társulat tagjai a lakóhelyük természeti tárgyait gyűjtötték, tanulmányozták és küldték volna be egy természetrajzi múzeum számára. 1802-ben Kitaibel Pál dolgozott ki egy nyomtatásban is megjelent tervezetet egy természetrajzi, gazdaság- és orvostudományi társulat (Ung tische Gesellschaft für Naturkunde, Ökonomie und Medizin) létesítésére, de a tervet 1808-ban az államtanács elejtette. Joseph Jonas az 1810-es évek elején Selmecbányán fáradozott egy hol ásványtaniként, hol montanisztikaiként említett társaság létrehozásán. Az ásványtan korabeli magyarországi népszerűségét mutatja, hogy az 1797-ben létrejött jénai (Szászország) „Mineralogische Societät 15 alapítója között 3 magyart találunk (a helyi magyar egyetemi hallgatók közül), és társulatnak mintegy 40 éves fennállása alatt 200 magyar tagja (20. ábra) és külön magyarországi, valamint erdélyi titkára volt, első elnökéül pedig Teleki Domokos grófot kérték föl. 22 További külföldi természetrajzi társulatok is sok ásványtani érdeklődésű személyt választottak tagjaik közé Magyarországról és Erdélyből. 23 A személyes kapcsolatépítési lehetőségek mellett a külföldi szakmai társulatok folyóirataik és évkönyveik révén publikációs fórumot nyújtottak a hazai lehetőségekkel nem túlzottan elkényeztetett magyar mineralógusoknak, sőt a cikkeken túlmenően Fichtelnek Erdély kövületeivel, illetve sóbányászatával foglalkozó könyveit 1780-ban a berlini Gesellschaft für Naturforschenden Freunden jelentette meg. Itt említjük meg, hogy a Societät für Bergbaukunde nevű nemzetközi bányászatikohászati társulat létrehozását 1786-ban a Selmecbánya melletti Szklenón kezdeményezték a Born-féle amalgamálási eljárást bemutató tudományos összejövetelen. 24 IL3.5.1. Magyar Tudós Társaság (akadémia) A magyar tudós társaság megalapításának gondolata a XVIII. század utolsó harmadában a magyar irodalmár körökben vetődött föl. A Bessenyei György által megfogalmazott eszmét Révai Miklós részletesebben kidolgozva 1790-ben benyújtotta az országgyűlésnek, és 1791-ben összeállította a tudós társaság tagjaiul ajánlott hazafiak listáját. A lista egyik - mára egyfajta anekdotikus elemmé vált és számunkra különösen érdekes kuriózuma, hogy Balog Sándor és Fábchich József győri gimnáziumi tanárokat Révai azért ajánlotta tagul, mert könyvtáruk és ásványgyűjteményük volt, melyet, ha megválasztatnak, a Tudós Társaságnak ajándékoztak volna. A Széchenyi István közismert fellépése nyomán 1825-ben alapított és 1827-ben törvénybe foglalt Magyar Tudós Társaság az 1830-as évek elején kezdte meg tényleges működését. Összesen 7 rendes taggal létrejött a Természettudomány Osztálya (1835-től VI., Természettudományi Osztály) is, amelyben azonban az ásványtan és rokon tudományai az első 25-30 évben még nemigen jutottak szerephez. Megemlítendő ugyan, hogy Frivaldszky Imre botanikus, zoológus 1839. VIII. 19-én „Magyarország kőszenei, természettani és helyirati tekintetben" címmel tartotta meg székfoglalóját. Almási Balogh Pál 1840-ben „a természettudományok, különösen a geológia fontosságára figyelmeztetvén " Benedek (1942); Csíky (1994b); Viczián & Deé Nagy (1997). 23 Néhány kiragadott példa: Gesellschaft für Naturforschenden Freunden, Berlin: Fichtel, Zipser; Wetterauische Gesellschaft fiir die gesammte Naturkunde, Hanau: Jonas, Pátzovszky, Sennowitz, Zipser; Schlesische Gesellschaft fiir vaterländische Kultur. Zipser; k.k. Mährisch-Schlesiche Gesellschaft der Ackerbaues, Natur- u. Landeskunde, Brünn: Zipser; Porosz Királyi Természetrajzi Társulat: Jonas. 24 Ez volt a világ első nemzetközi műszaki tudományos konferenciája és egyesülete. L. pl. Szabadváry (1998; 75-80).
