Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
II.3.4. Magán- és közgyűjtemények 18 A természetrajz iránt megnövekedett érdeklődés az ásványgyüjtés terjedésében is megnyilvánult. Egy angol utazó, aki 1799-1800-ban járt Magyarországon azt írta, „feltűnő, hogy a mineralógia tudományát jelenleg mennyire kultiválják ezen országban. Nyilvánvalóan ez az uralkodó kedvtelés, és itt is, mint másutt, minden a divattól függ." 1841-ben a Tudományos Gyűjtemény hasábjain is azt olvashatjuk, hogy „számtalanok, kik a múlt században címereket vagy régi pénzeket fogtak volna gyűjteni, jelenleg hegytelepekben az ásványok dynastiáját tanulják". 19 A XIX. század eleji állapotokat tükröző kortárs vélemény 20 szerint „valószínűleg nincs olyan európai ország, amelyben több ásványgyűjtemény lenne Magyarországhoz viszonyítva. Mégis a tudomány semmilyen hasznot sem húz belőlük, mivel e kollekciók nem alkotnak kerek egészet és többnyire töredékesek, ugyanis létezésük inkább a véletlennek, mint a tudományos érdeklődésnek köszönhető." E sommás állásfoglalás dacára a „hobbigyűjtemények" közül néhány arisztokratáé, illetve tehetősebb polgáré (pl. Samuel von Bruckenthal báróé, az Esterházy hercegeké, Brunswick József grófé, 19. ábra) a későbbiekben hasznosult a tudomány számára, mivel múzeumba került. A fennmaradt leírások és katalógusok pedig azt bizonyítják, hogy egyes montanisztikai szakemberek vagy „amatőr" természetbúvárok (Johann Ehrenreich von Fichtel, Fridvaldszky János, Franz Joseph Müller, Christian Andreas Zipser) gyűjteménye rendezettség, színvonal és - ha a korabeli cikkekben, könyvekben megjelent említésekre gondolunk - tudományos felhasználtság tekintetében is felülmúlta a korabeli közgyűjteményeket. Sajnos e kollekciók gyűjtőik halála után kevés kivétellel elkallódtak, ami nagy veszteség a kárpát-medencei topografikus ásványtan számára. Itt jegyezzük meg, hogy Joseph Jonas tervezett folyóiratában - melynek csak első száma jelent meg 1820-ban - az ásványgyüjtéssel kapcsolatos írásokat is közölni szándékozott: Ásványtani autopszia (az ásványgyüjtés művészete). Ez a rész nem tűnik jelentősnek, de mégis az, mivel egy nagyobb célnak, a tudomány kiművelésének, és az egymástól igen távoli országok lakói által elért eredmények kölcsönös megismertetésének eszköze. Ide tartoznak az ásványok gyűjtésére, megőrzésére, tisztítására és hasonló célokra szolgáló segédeszközökre vonatkozó javaslatok, ismertetések, valamint hirdetések ásványok és kövületek cseréjéről és adás-vételéről (...). Ez abban az időben nem volt szokatlan, például Leonhard Taschenbuch für die gesammte Mineralogie című folyóirata (a mai Neues Jahrbuch für Mineralogie elődje) is rendszeresen tartalmazott ilyen közleményeket: maga Jonas 1814-ben hirdetett meg 5000 forintért egy 3400 példányos, 3,5-4 hüvelykes kézipéldányokból álló kollekciót, melyről nyomtatott katalógus is készült; Zipser 1811-ben, 1813-ban, és 1816-ban is hirdetett eladó ásványgyüjteményeket; Mathias Sennowitz eperjesi tanár 1816-ban egy 1200 példányos, kéthüvelykes darabokból, és egy 2000 darabos, négyhüvelykes darabokból összeállított kollekciót kínált eladásra. Az ásványforgalomhoz 1. még a II.6.2.12. részben a Clarke útikönyvéből idézetteket! 18 Áttekintő, illetve egyes gyűjtemények történetét részletesen taglaló tanulmányokat I. a Kecskeméti & Papp (1994) által szerkesztett könyvben. 19 Hunter (1803: 2: 342); Ludasi (1841: 59-60). 20 Bredeczky(1809: 233).
