Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)

kristálykémiai megközelítés előfutáraihoz (1784 és 1801 - Haüy; 1813 - Wollaston; 1819 és 1822 - Mitscherlich; 1849 - Bravais).

1 Ez, a mineralógián belül zajló szerves fejlődés csak évtizedekkel később, Krenner idejében hagyott komoly nyomot a hazai kutatásban, akkor, amikor a világ már új kihívásokkal nézett szembe. II.2. Az ásványtan hazai helyzete 11.2.1. A mineralógia viszonya a többi tudományhoz A fizikáról való leválás után az ásványtan e periódusban a növény- és állattannal együtt a „természetrajzi triászba" tartozott. A közoktatásban a természetrajzi kompendium részeként oktatták, az egyetemen a természetrajzi tanszék profiljába tartozott, az ásványgyüjtemények pedig a természetrajzi kabinetekben kaptak helyet. Ennek következtében a természetrajzi oktatási és gyűjteményi intézményrendszerben működő - intézményenként mindössze egy-két szakembernek - az ásványtan iránti, lényegében véletlenszerű érdeklődése vagy érdektelensége nagyban befolyásolta a mineralógia korabeli magyarországi fejlődését. Jellemző a folyamatosság hiánya, és ezt különösen szembetűnővé teszi a korszak derekán, az 1810-20-as években bekövetkező fordulat. Ekkor az egyetem természetrajzi tanszékének és az MNM természetrajzi tárának élére egyaránt az ásványtan iránt közömbös szakemberek kerültek, és a selmeci akadémia ásványtan-kémiakohászati tanszékét betöltő vagy helyettesítő tanárok közül is csak Wehrle (1820-35) közölt néhány ásványtani cikket. Ekkoriban vette kezdetét a topografikus ásványtani könyvek addig többé-kevésbé folyamatos sorozatát megszakító három évtizedes szünet is. Az újabb kiadású mineralógia-tankönyvek száma szintén megritkult. 11.2.2. Az ásványtan és a földtudomány viszonya Az ásványtanról, mint a harmadik természetrajzi tudományról beszélve ismét hangsúlyoznunk kell — a II. 1. részben vázoltakra utalva -, hogy maga a mineralógia kifejezés a korszak nagy részében lefedte a földtudomány fogalmát. Erről tanúskodik a mineralógiának Schönbauer és Reisinger korabeli könyveiben ismertetett definíciója is (7. táblázat). A földtudomány egyes tudományszakai a XIX. század közepére, a modern hazai ásványtan kifejlődésével párhuzamosan különültek el határozottabban. Ekkorra lépett a tág értelemben 1 A hivatkozott munkák: Romé de 1'

Lisle, J. B. L. (1783): Cristallographie, ou description des formes propres a tous les corps du règne minéral, dans l'état de combinaison saline, pierreuse ou métallique. Paris; Haüy, R J. (1801): Traité de Minéralogie. Paris: Delance; Wollaston, W. H. (1809): Description of a reflective goniometer. Philos. Trans., 253-256; Weiss, Ch. S. (1817): Ueber eine verbesserte Methode für die Bezeichnung der verschiedenen Flächen eines Kristallisations-Systems. Abhdl. k. Akad. Wiss. Berlin, 286-314; Mohs, F. (1822): Grundriss der Mineralogie. Dresden; Whewell, W. (1825): A general method of calculating the angles made by any planes of crystals, and the laws according to which they are formed. Philos. Trans., 87-130; Miller, W. H. (1839): A treatise on crystallography, Cambridge: Deighton; Haüy, R.-J. (1784): Essai d'une théorie sur la structure des crystaux. Paris: Gogué et Née de la Rochelle; Wollaston, W. H. (1813): On the elementary particles of certain crystals. Philos. Trans., 51-63; Mitscherlich, E. (1819): Über die Kristallisation der Salze, in denen das Metall der Basis mit zwei Proportionen Sauerstoff verbunden ist. Abhdl. k. Akad. Wiss. Berlin, 427-437; Mitscherlich, E. (1822): Sur la relation qui existe entre la forme cristalline et les proportions chimiques. I. Ann. Chim. Phys., 19, 350-419; Bravais, A. (1849): Mémoire sur les polyèdres de forme simmétrique. J. Math., 14, 137-180.