Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)
A „fémek fajtáiról és generációiról" szóló VIII. részben Marsigli az ércképződéssel, ércteleptannal kapcsolatos egyes elképzeléseit fejtette ki. A könyvnek az eddig tárgyalt müvektől igencsak eltérő jellegzetessége a rengeteg - a már említett térképeken és szelvényeken kívül is bőven található - művészi kivitelű ábra. Kuriózumszámba mennek a Duna hordalékát ábrázoló metszetek - ahol némelyik ábrán ugyanazon kavics eredeti méretű és nagyított képe is szerepel -, illetve a különböző ásványpéldányok aprólékos leírásokkal kísért rajzai (13. ábra). E metszetek talán a legrégibb, igazolhatóan magyarországi ásványokról megjelent ábrázolások. Érdemes még megemlíteni, hogy a különböző megfigyeléseket közlő VI. kötet 4CM1. oldalán a cementvízzel végrehajtott kísérletek leírása olvasható. I/C.2.5.2. Brückmann: Epistola itineraria... és Magnalia Dei... Franz Ernst Brückmann német orvos és természetbúvár 94 1724-ben járta be a Felvidéket. Itt és az 1723-25-ös németországi utazásán szerzett élményeit 1728—41 között fiktív levelekben 95 jelentette meg, amelyek saját tapasztalatai mellett hallomásból és különböző forrásértékű kiadványokból összeszedett információkat is rögzítettek. (A következőkben megadott számok az egyes levelek sorszámai.) Brückmann útjának első felében nagyjából a már Brown és Tollius által is meglátogatott helyeket érintette - Sopron (35), Pozsony (48), Nagyszombat (61), Nyitra és az alsó-magyarországi bányavárosok. Itt Újbánya (73), Selmec (74), Szklenó, Körmöc (75) és Besztercebánya (76) voltak fő célpontjai. Ezután északnak fordult, és Liptószentmiklóson (87) keresztül a Kárpátok (89) érintésével Felső-Magyarországra is továbbment, ahol Késmárk (88), Lőcse (90), Igló, Dobsina (90), Szomolnok (91), Eperjes (92), Sóvár (93) voltak fő állomásai. Viszszafele Poprádon és Liptószentivánon (94), majd Trencsénen (96) át utazott. Az egyes települések bemutatása kapcsán több helyen említett ásványtani vagy más természetrajzi érdekességeket: A Glaser Weingebirgnek nevezett, ehhez a városhoz [Sopronhoz] tartozó szőlőben sok barna színű, gömbölyű, mogyoró és dió nagyságú kő található, amely nem más, mint Pyritaferri, EisenKiess [vaskovand] (14. ábra). 88. sz. levelében felsorolta, illetve röviden jellemezte a felső-magyarországi (főleg a szepes-gömöri) bányákat, köztük Rudabányát: Rudabania vagy Rutnobania, azaz vörös ércbánya, egész Magyarországon a legbővebben szolgáltatja a rézásványokat, melyek közül némelyek különösen szépek, zöldek és kékek, mások nem egyféle tiszta termésrézből állnak, ezek rézszínüek, vörösek és zöldek; fákat, kalászokat, ereket és hasonló alakzatokat formáznak. Néhány levelet teljes terjedelmében valamely témának szentelt, így írt a besztercebányai krizokolláról (2), a Liptó vármegyei kőgyütnölcsökről (cseppkövek) (3), különös alakú magyarországi kövekről (ezek főleg fosszíliák) (11). Memorabilia Hungarica (Magyarországi emlékek) c. levelének (99) is több ásványtani tárgyú szakasza van. Természetrajzi és orvosi megfigyeléseit a breslaui Annales physico-medicis Vratislaviensis hasábjain is megjelentette. Az azbesztről szóló munkájában bőven írt az ásvány Dobsina környéki előfordulásáról. 96 94 Kaiser, W. (1989-90). 95 Brückmann, F. E. (1728^41 ): Epistola itineraria etc. I-C. Wolffenbüttel. 96 Brückmann, F. E. (1727): Theses physicae ex história naturali curiosa lapidis TCO aaßeoco etc. Brunsvigae. A müböl néhány példányt azbesztpapírra nyomtak.
