Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

Brown Tolliuséval nagyjából egyező útvonalat járt be (6. ábra), utazása során tett természetrajzi megfigyeléseit egyrészt a londoni Philosophical Transactions hasábjain, másrészt az általános úti beszámolójával együtt könyv alakban tette közzé. Könyve angliai kiadásain (1673, 1677, 1687) kívül franciául (1674), flamandul (1682) és németül (1686) is megjelent.

40 íme néhány ásványtani vonatkozású részlet Brown cikkeiből: Ebben a bányában [Sóváron] a közönséges kősó nem túlságosan fehér, inkább valamennyire szürke; mégis ha porrá őrlik, olyan fehér lesz, mintha finomították volna (7. ábra). Ez a só hegyes részekből vagy lapocskákból áll. Létezik egy másik fajtája is a sónak, amely négyzetekből és téglalapokból áll; és egy harmadik, amely valamennyire rovátkolt vagy hosszú kinövésekből áll. E bányában nem minden só egyszínű, hanem különböző színű; amelyik nagyrészt földdel kevert, az attól kap színt. A sónak még a legtisztább és a [hegyikristályra emlékeztető fajtája is gyakran több színűre festett. Egy hosszú kinövéseket alkotó kristálysó közepén pompás kék színt láttam, Rothal grófnak egy nagy darab, szép sárga sója van. A tiszta és átlátszó darabokból vannak olyan kemények is, hogy különböző alakzatokká, keresztekké, feszületekké és másokká faragják azokat. (...) Termésarany darabokat is találnak e bányában [Körmöcön], néhányat láttam [Bécsben] a császári kincstárban, és a szász választófejedelem tárházában; egy olyan széles darabot, mint a tenyerem, és más kisebbeket, és egy fehér kövön sok termésarany-darabkát; de ezek nagyon ritkák. (...) Gálickő is van ebben a bányában, fehér, vörös, kék és zöld, valamint gálicos vizek. Találnak egy az aranyérchez tapadó anyagot is, amely apró tűszerű részekből áll, aranyos antimonnak (Antimony of Gold) hívják [antimonit?]. Találnak itt [hegyi]kxistályokat is, némelyik sárgára van festve (8. ábra). A bányászok nem ismerik el, hogy higany vagy kénkő található itt, bár az előbb említett aranyos antimon nyilvánvalóan kénes, amint elégetve észlelhető. (...) [Selmecbányán] a feketés ezüstércet tartják a legjobbnak; a legtöbbje egy fénylő sárga anyaggal, avagy markazittal van keverve (...) Az ércre nőve gyakran találnak egy vörös anyagot, melyet cinóber, ezüstcinóber, Cinnabaris nativa, Minium nativum vagy Berg-cinober néven ismernek [szinopel?] (...) Olajjal eldörzsölve vörös festéket ad, amely van olyan, ha nem jobb, mint a szublimáció útján készített cinóber. Találtam benne kenet: egy forró vaslapra dobva kék lánggal égett. Hogy tartalmaz-e higanyt, még nem próbáltam ki (...) E bányákban [hegyikristályok, ametiszt, vagy ametisztes (amethystine) keverékek is találhatók a kőzethasadékokban és néha közel az érchez vagy összenőve vele; úgyszintén gálickő, természetes úton kikristályosodva a különböző bányákban, különösen a paradicsom-hegyi bányában, Selmec közelében. (...) [Úrvölgyön] különböző ércfajták léteznek, de a fő különbség a sárga és a fekete között van: a sárga tiszta rézérc, a fekete egy kevés ezüstöt is tartalmaz. (...) Különböző fajta gálickövek is vannak ebben a bányában; zöld, kék, pirosas és fehér. Egy zöld vízből zöld föld vagy üledék válik ki, amelyet Berggrímnek

41 neveznek. Hasonlóképpen gyönyörű zöld és kék színű kövek is találhatók, és egy olyan fajta, amelyen türkiz található, ezért türkizmátrixnak (Mother of Turcois) nevezik.

42 40 Brown, E. (1673): A brief account of some travels. London: Tooke. Magyarul közölte egyes részleteit Szamota (1891: 461—475); Gömöri (1994); és a bányászattal kapcsolatos részeket kivonatosan Koch (1952: 11-12) is. A Koch által írtakkal ellentétben Brown Eperjesen nem járt, az ottani (sóvári) sóbányát a Rothal gróftól kapott tudósítás alapján mutatta be. 41 Krizokollaként már Agricola és Wemher is említette, 1. I/B.2.3. és I/B.2.7. Különböző rézásványokból állhat. 4

" Az úrvölgyi rész forrása: Brown, E. (1670): An accompt concerning the copper-mine at Herm-ground in Hungary. Philos. Trans., 5/59, 1942-1944.