Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

I. A LEGENDÁKTÓL A TÉNYEKIG (az 1770-es évek előtti időszak)

5. ábra. Rézzé változtatott, kettős kereszt illetve szív alakú vastárgyak Úrvölgyröl (Brückmann Epistola itineraria, XL, 1735, 1. az I/C.2.5. részt) Az alkimisták által leginkább keresett és felhasznált ásványi anyagok egyike a vas rézzé való rejtélyes átalakulásában közrejátszó gálic volt: „Azt mondják, hogy nem minden vitriol felel meg a célnak, hanem csak a magyar" - írta erről Paracelsus. Wallerius is megemlítette Ásványtanéban, hogy a Vitriolum hungaricum az aranycsinálóknál igen keresett. Sok alkimista (pl. Basilius Valentinus vagy Paracelsus) a magyar antimonitot is (Antimonium hungaricum) az aranycsináláshoz felhasználható legjobb nyersanyagok között tartotta számon.

35 A híresebb alkimisták közül többször is járt Magyarországon Paracelsus az 1500-as évek első felében, munkáiban az eddig említett nevezetességek mellett természetesen megemlékezett az aranyat termő szőlőről is. Ide látogatott a vegyészet történetében is számon tartott Johann Joachim Becher az 1660-as években, ismét csak az aranyat termő szőlő és más természeti ritkaságok nyomában. A stílszerűen Chaos előnévvel bárósított Basilius Valentinus (1604): Triumph-Wagen Antimonii. Leipzig; Paracelsus, Th. B. (1771): Hermetische NordStern. Frankfurt (utóbbit idézte Szathmáry, 1986: 369); Wallerius, J. G. (1750): Mineralogie, oder Mineralreich. (Ford. Denso, J. D.) Berlin: Nicolai. E hírnév valóságmagvát nyilván egyes antimonit-lelöhclyck aranytartalmú érce képezte.