Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)
széleskörű mineralógiai ismereteket követel meg. Más irányú, de hasonlóan átfogó ismeretek szükségesek az ásványtani adatok korszerű fóldtani-ásványgenetikai keretbe foglalásához. A modern összefoglalók elkészítése így több, jól képzett szakember összefogását követeli meg. A leíró és topografikus ásványtani kutatásnak viszont munka- és ismeretigényessége mellett kicsi a szakmai presztízse. A legismertebb nemzetközi szakfolyóiratok például - eltekintve az új fajok leírásától - manapság már klasszikus leíró ásványtani cikkeket alig jelentetnek meg. Ebből a paradox helyzetből az egyik kivezető utat a jól képzett amatőr gyűjtők bevonása jelenti a topografikus ásványtani kutatásba. A magyar ásványgyüjtők - amellett, hogy behatóbb vizsgálatra érdemes példányok átadásával segítik a „hivatásos" mineralógusok munkáját - az 1980-as évek közepe óta megjelenő ásványgyüjtő folyóiratokban közölt kisebb topografikus ásványtani cikkekkel is hozzájárulnak Magyarország ásványvilágának minél szélesebb körű ismeretéhez. VI.5.2. Új fajok leírása és létezők revíziója Az 1980-as évek elejétől a leíró ásványtan iránt újjáéledő érdeklődés következtében e területen is új lendületet vettek a kutatások. A nemzetközi irányzatnak megfelelően megjelentek az első, elektronmikroszondás vizsgálatokon alapuló fajleírások. 1985-ben, hosszú szünet után ismét nemzetközi elfogadásra találó új faj leírásában vett részt magyar kutató: Zoran Maksimovic (Belgrád) és Pantó György (MTA GKL) a jugoszláviai (Crna Gora-i) Niksic környéki bauxitelőfordulásokból mutatta ki a hidroxilbastnäsit-(Nd) néven bevezetett ásványfajt (96. ábra), melynek képlete (Nd,La)C0 3 (OH,F). 15 (Az ásvány párja, a „hidroxilbastnäsit-{LaT még jóváhagyásra vár.) 1983-ban Nagy Béla a nagybörzsönyi „wehrlit" példány újravizsgálata nyomán két új szulfidásványt definiált „kitaibelif (Agi 0 PbBi 3 oS 5 i) és a ,jztrókayit" néven (Bi 3 TeS 2 ). Sztrókay Kálmán ércmikroszkópi vizsgálatait elektronmikroszondás elemzésekkel egészítette ki, melyekben az MTA GKL specialistája, Nagy Géza volt segítségére. Az új fajok nem kerültek az IMA CNMMN elé (revíziójukat 1. lentebb). Hasonló vizsgálatok nyomán írt le Dobosi Gábor és Nagy Béla 1989-ben egy Au(Bi,Pb) 5 S 4 összetételű új ásványt Nagybörzsönyből, a szemcsék kis mérete miatt szerkezetvizsgálatra és névadásra nem kerülhetett sor. 1 Elektronmikroszkópos vizsgálatokon alapult a Dódony István és Soós Miklós által egy előadáskivonatban „recskit" néven - szintén az IMA CNMMN-hez történt előzetes beterjesztés nélkül - ismertetett biopiribol (Na 5 (Mg,Fe) 19 [SÍ240 ö 2(OH)io]) leírása. 17 Az 1980-ban közölt előzetes adatokat azóta újabb vizsgálatokkal nem sikerült megerősíteni, a nevet nemzetközileg nem tartják számon. 15 Maksimovic, Z. & Pantó, Gy. (1983): Mineralogy of yttrium and lanthanide elements in karstic bauxite deposits. Travaux ICSOBA, 13, 191-201; Maksimovic, Z. & Pantó, Gy. (1985): Hydroxyl-bastnaesite-(Nd), a new mineral from Montenegro, Yugoslavia. Mineral. Mag., 49, 717-720. Farkas, L., Maksimovic, Z. & Pantó, Gy. (1985): X-ray powder data and unit cell of natural hydroxyl-bastnaesite. Neues Jahrb. Mineral. Monatsh., 298-304. 16 Nagy B. (1983): Új ásványfázisok a nagybörzsönyi „Wehrlit" összetételében. Földt. Közi, 113, 247-259; Dobosi, G. & Nagy, B. (1989): The occurrence of an Au-Bi sulphide in the Nagybörzsöny hydrothermal ore deposit, Northern Hungary. Neues Jahrb. Mineral. Monatsh., 8-14. 17 Dódony, I. & Soós, M. (1985): Recskit, das neue Glied der Biopyribol-Reihe. In: Proc. Rep. Xlllth Congr. KBGA, Poland - Cracow, September 5-10, 1985. Parti!, p. 11.
