Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)

VI.3.4.3. Iparági és ipari kutatóintézetek, kutatóhelyek A rendszerváltozás után az iparági kutatóintézetek egy részét felszámolták (pl. NEVIKI, 1990; VASKÚT: 1995; Aluterv-FKI, 1991-től Kft, 1996-ban megszűnt), mások kisebb cégekké alakultak át (SZIKKTI: Cemkut Kft. 2001-ben megszűnt, illetve a laboratóriumokat „megöröklő" SZIKKTI Labor Kft). A KBFI-t 1991-ben szintén több kisebb céggé darabolták föl, majd 1994-ben felszámolták. Az ipari kutatóhelyek a bányák illetve földtani kutatóval lalatok megszűnésével vagy privatizálásával megszűntek (pl. BKV: Geoprospect Kft., 1991, felszámolva: 1995; OÉÁ Központi Laboratóriuma, felszámolva: 1992, maga az OÉÁ felszámolva: 1997-1999; az OFKFV komlói laboratóriuma, felszámolva: 1995), vagy létszámukban erősen redukálódtak és tevékenységi körük a nyersanyagkutatásról egyéb területekre helyeződött át. Például a MÉV Ásvány-kőzettani Laboratóriuma 1989-ben megszűnt, maga a MÉV 1992-től Mecsekurán Ércbányászati Kft. néven, az uránbánya bezárása után pedig Mecsekérc Környezetvédelmi Rt.-ként működik tovább (1998). E szférában összességében óriási tárgyi és szellemi érték ment veszendőbe. VI.3.5. Magán- és közgyűjtemények Az ásványgyüjtés fellendülése az 1980-as években tovább folytatódott. Az ásványgyüjtők (néhány „hivatásos" mineralógus támogatásával) 1990-ben megalapították első önálló országos szervezetüket, a Magyar Minerofil Társaságot (MAMIT). Ennek a társaságnak a feladata lett a gyűjtőkörök koordinálása, a tagság friss információkkal való ellátása, érdekvédelme, különböző programok szervezése stb. A taglétszám 300 és 800 között mozog. A társaság évente háromszor friss híreket tartalmazó belső tájékoztatót ad ki (Geoda), a börzék időpontjait, helyszíneit és egyéb adatait tartalmazó „Börzenaptárf ' jelentet meg, gyűjtőtáborokat szervez, kiadja a „Minerofil Kiskönyvtár" sorozatot (1. a VI.3.1. részt) és kapcsolatot tart a hasonlójellegű külföldi társaságokkal. Az ásványbörzék száma az idők során jelentősen növekedett, az utóbbi időszakban elérte az évi 25-30-at. A legnagyobbakra a Miskolci Egyetemen, a budapesti Petőfi Csarnokban és a TIT Stúdióban kerül sor, általában 3-6 ezer látogatóval. Kisebb, de jelentősnek tartható börzéket rendeznek Siófokon, Tatabányán, Gyöngyösön és Nyíregyházán. A börzék egy részéhez esetenként kisebb kiállítások kapcsolódnak, sőt részben a miskolci börzéhez köthető az első hazai ásványtani népszerűsítő folyóiratnak a megjelenése (ÁsványgyűjtőFigyelő, 1983-88). Az ásványgyűjtés fejlődésére az ércbányák megszűnése és a gyűjtés elüzletiesedése gyakorol negatív hatást. A létező iskolai gyűjtemények nagy része az 1980-90-es évekre már eltűnt, illetve az újonnan létesített intézményeknél eleve nem is voltak ilyenek. A közoktatási intézményeknek az alapvető földtudományi szemléltető tárgyakkal való újbóli ellátására a MÁFI-nak az V.3.5. pontban említett tevékenysége mellett a KLTE Ásvány- és Földtani Tanszéke, valamint az MFT kezdeményezésére indult akció az 1990-es években.

13 Az egyetemi gyűjtemények közül a közelmúltban szépen felújították a szegedi Koch-gyüjteményt. Az ELTE gyűjteményét a 2001-ben átadott új lágymányosi épülettömbben a Múzeum körútival megegyezően kialakított teremben, az eredeti műemlék bútorzatban helyezik el. 13 Cserpák (2000).