Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)
A bányászat, nehézipar és a vegyipar leépülésével, átalakulásával párhuzamosan új karok létrehozásával megkezdődött a műszaki egyetemek tudományegyetemi irányba történő átalakulása, mely az egyetemek névváltoztatásában is tükröződött. A Nehézipari Műszaki Egyetemből 1990-ben Miskolci Egyetem, a Vegyipari Egyetemből Veszprémi Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetemből 2000-ben Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem lett. Veszprémben az Ásványtani Tanszék 1997-től Föld- és Környezettudományi Tanszékként működik, és a hagyományos vegyészmérnöki mellett környezetmérnöki, környezettan tanári stb. képzésben is részt vesz. Miskolcon az Ásvány- és Kőzettani Tanszék a Műszaki Földtudományi (volt Bányamérnöki) Kar - túlnyomórészt környezetföldtani jellegű szakjain tanuló - hallgatóságának alap- (és a geológusmérnök, 1997 óta földtudományi mérnök hallgatók szakirányú) képzésében vesz részt. A Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány-Földtani Tanszékének előbb hagyományos neve változott a realitásokat jobban tükröző 10 Mérnökgeológiai Tanszékre (1990), majd szervezeti önállóságát elveszítve az Építőanyagok Tanszékkel egyesítették Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszék néven (1999). Összegzésként megállapítható, hogy a földtudományi felsőoktatás, mely hazánkban (is) hagyományosan a nyersanyag-kitermeléssel és -feldolgozással összefüggő geológiai kérdések megoldására képezett ki szakembereket, fokozatos irányváltásra kényszerül a földtudományoknak a környezetvédelemmel és -gazdálkodással kapcsolatos oldalai felé. Vl.3.3.1. Egyetemi tankönyvek és egyéb szakkönyvek E kiadványok megjelenése az 1970-80-as évektől megritkult. Bizonyos vonatkozásban a szakkönyvkiadás válságát jelezte az 1978/79-ben a Földtani Közlöny hasábjain lezajlott tankönyvvita is. Az 1990-es évektől az újonnan létrejött kiadók kínálatában ismét több ásványtani vonatkozású szakkönyv jelent meg. Megemlítendő Szakáll Sándor és Gatter István Magyarországi ásványfajok (1993) című összeállítása, Szendrei Géza Talajásványtana, (a MÁFI Módszertani Közlemények sorozatában, 1994), Bognár László Ásványnévtár című munkája (1995), illetve Kubovics Imre egyetemi Kőzetmikroszkópia tankönyve (1993), valamint Polgári Márta, Szabó Zoltán és Szederkényi Tibor Mangánércek Magyarországon című monográfiája (2000). Az egyetemi szakfolyóiratok közül az ELTE Annalesének Sectio Geologicája „profiltisztítás" folytán 1987 óta nem közöl ásvány- és kőzettani cikkeket, ezek azóta az összes hazai egyetem közös ásványtani, kőzettani és geokémiai szaklapjává vált szegedi Actában jelennek meg. 11 VI.3.4. Kutatóintézetek VI.3.4.1. MÁFI Hámor Géza igazgatósága (1979-91) alatt a MÁFI-ban a térképezés és az alapkutatások közel változatlan (költség-) aránya mellett az 1980-as évek elejétől folytatódott az alkalmazott, ezen belül is leginkább a környezetföldtani témák előretörése a nyersanyagkutatás 10 Az ásványtan oktatása 1964-ben, a kristálytané 1984-ben megszűnt, utóbbi 1996-ig folytatódott még az esti tagozaton (Bidló Gábor közlése). 11 A lap helyzete a szegedi egyetemek szervezeti átalakítása (2000) után bizonytalanná vált, külső források bevonásával kísérlik meg fenntartani.
