Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

VI. ÚJ SZINTÉZISEK FELÉ? (az 1980-as évek közepe óta eltelt időszak)

Az 1980-as évektől, az ásványgyűjtés terjedésével egyre több ásványtani ismeret­terjesztő könyvet adtak ki. A hazai szerzők művei közül Bognár László - a felsőoktatás­ban is jól használható - Ásványhatározóját (1987, második, átdolgozott kiadása 1999) és Gyuricza György Ismerjük fel az ásványokat! c. könyvét (2000) emelhetjük ki. A Ma­gyar Minerofil Társaság (MAMIT) Minerofil Kiskönyvtár sorozatának ez idáig három kötete jelent meg. 8 Magyarországi ásványokat mutat be két színes kiadvány, Baksa Csaba és Lázár István Bányavirágok című, több nyelven feliratozott albuma, mely az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat fennállásának 25. évfordulójára készült (1989), vala­mint Balázs Endre és Szakáll Sándor Magyarországi ásvány ritkaságok című, angolul és németül is kiadott könyve (1991). Endes Mihály Föld alatti szivárvány című, színes képekkel illusztrált könyve egy ásványgyűjtő élményeit osztja meg az olvasóval. Nagy Mihály Színek, fények és formák az ásványok világában címmel kiadott könyve (2000) a Szőnyi Pál-féle gyűjtemény történetét és válogatott példányait mutatja be részletes ásvány­tani hátérrel. Érdekes színfoltot jelentettek a Magyarországon először 1983-ban és 1984­ben megjelent, az ELTE geológushallgatói által kiadott ásványnaptárok. A legújabb fejlemények közé tartozik az ásványokat bemutató számítógépes CD-k felbukkanása. Meg kell még emlékeznünk az újabban megjelent enciklopédikus jellegű népszerűsítő sorozatok közül a Pannon Enciklopédia sorozat Magyarország földje c. kötetéről (1997), amelybe Gatter István és Szakáll Sándor írt terjedelmes összefoglalót „Ásványok, kőzetek, bányakincsek" címmel. Nem soroljuk fel, de megemlítjük, hogy jóval nagyobb számban jelentek meg külföldi szerzők ásványtani ismeretterjesztő munkáinak fordításai. Meg kell emlékeznünk még az „ismeretterjesztés" sajátos válfaját képviselő, szép számmal megjelent azon kiadványokról, melyek a kristályok „gyógyító erejébe" vetett hitet aknázzák ki. Az alkalmazott ásványtannak a legszélesebb közönség érdeklődésére számot tartó ága, a drágakőtudomány (gemmológia) is újjászületett, mind a könyvpiacon, mind a tanfolyami továbbképzésekben. Hasonmás kiadásban kinyomtatták Dudichné Vendl Mária és Koch Sándor, illetve Schmidt Sándor Drágakövek című könyveit (mindkettőt 1991-ben). 1993-ban második, korszerűsített kiadásban ismét megjelent Oberfrank Ferenc és Rékai Jenő drágakő-ismereti tankönyve (Drágakövek). 1985-től minden évben szer­veznek államilag elismert bizonyítvánnyal záruló drágakő-ismereti és egyes években, továbbképzésként, drágakő-meghatározói tanfolyamokat. A Takács József irányításával, számos szakember (többek közt Bognár László, Gatter István, Oberfrank Ferenc, Puskás Zuárd) közreműködésével zajló tanfolyamok keretében az elmúlt másfél évtizedben csaknem másfél ezren, köztük az ékszerkereskedelem és a drágakövekkel is dolgozó ötvösök legjobbjai, ismerkedtek meg részletesen a drágakövek világával. Gemmológiai tárgyú cikkek jelentek meg a Magyar Ötvös című lapban is (pl. Gatter István a vörös és a zöld gránátokról, a cordieritről, a krizoberillről). VI.3.2. Közoktatás Az 1980-90-es években a Magyarhoni Földtani Társulat több tagja (Filep Miklós, Kozák Miklós, Püspöki Zoltán, Szakmány György), majd az aktív részvételükkel 1997-ben 8 Várhegyi Gy. & Szakáll S. (1994): Gyűjtéstől a gyűjteményig; Szakáll S. (szerk.) (1996): 100 magyarországi ásványiélőhely; Várhegyi Gy. (1998): Az ásványok EXTRA mérete.

Next

/
Thumbnails
Contents