Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

I. Magmás eredetű közetekhez kötött ásványok A) Paleozóos korú magmatitokkal kapcsolatos ásványképződések B) Mezozóos korú magmatitokkal kapcsolatos ásványképződések C) Harmadidői vulkánitokkal kapcsolatos ásványképződések II. Üledékes kőzetekhez kötött ásványelőfordulások A) Mechanikai üledékek 1) Kavicsban, homokban előforduló ásványok 2) Agyagokban előforduló ásványok B) Vegyi üledékek 1 ) Bauxitok kíséretében előforduló ásványok 2) Üledékes mangánércek és kíséretükben előforduló ásványok 3) Üledékes vasércek a) szulfidos, b) karbonátos, c) oxidos vasércek 4) Foszfátos üledékek 5) Karbonátos kőzetekhez kötött előfordulások 6) Barlangok ásványai 7) Evaporitok C) Szerves eredetű kőzetek ásványai III. Átalakult kőzetekhez kötött ásványelőfordulások Függelék: Magyarország területén hullott meteoritok Megjegyzés: Az I. pontban alkalmazott további tagolás hegységek szerint (DK-ÉNy sorrendben) történt. A Tokaji-hegység és a bazaltok ásványai esetében az előfordulások további genetikai alcsoportokra különülnek el (hidrotermás-laterálszekréciós, laterálszekréciós, hidrotermás; illetve előkristályosodás, fökristályosodás, utókristályosodás + transzvaporizációs-laterálszekréciós. A C) csoport a leíró részben ténylegesen a B) fejezet 8) alpontja!) 13. táblázat. A Magyarország ásványai első kiadásában (1966) alkalmazott genetikai csoportosítás vázlata össze és az elé illesztett bevezetésben (Altalános tárgyalás) tárgyalta és indokolta. Rámutatott, hogy a genetikai csoportosítás már csak praktikus okokból sem vihető mereven végig, hiszen így például a hidrotermás érctelepek eredeti, illetve az oxidációscementációs övükben keletkezett ásványai külön csoportba kerülnének. A Koch-féle genetikai csoportosítás - amint az az általa elkülönített lelőhelycsoportoknak a 13. táblázatban látható nevéből is kitűnik - nem az egyedi ásványokra, hanem az ásványtársulást befogadó kőzetre vonatkozik. Ez nyilván bizonyos esetekben - a genetikai elv túlhajtásához hasonlóan - zavaró is lehet, például az üledékes kőzetekhez kötött ásványoknál egy fejezetben, „barlangok ásványai" címszó alatt szerepelnek a leszivárgó vizekből kivált ásványok és a különböző hőmérsékletű hidrotermákból kivált barit, kalcit, fluorit stb. A leíró részben Koch az egyes előfordulások ásványait (különösen a gazdagabb paragenezisek esetében) a kutatástörténet és a lelőhely földtani felépítésének ismertetését követően lehetőleg genetikai csoportosításban tárgyalta. Koch a szakirodalom fölényes ismeretében gyűjtötte össze a különböző szerzők különböző korú, minőségű, teljességű adatait, amelyekből páratlan tehetségének köszönhetően egységes szemléletű leírások születtek. A terjedelmesebb címszavak végén ismét röviden felsorolta a tárgyalt ásványokat, genetikájuk vagy/és kiválási sorrendjük szerint csoportosítva. (Például Nagybörzsönynél elsődleges, részben a pirrhotin anyagából keletkezett, az ércképződés későbbi szakaszában keletkezett, kétséges előfordulású, kísérő, másodlagos, és az oxidációscementációs övben keletkezett másodlagos ásványokat különített el.) A nagyobb előfordulásoknál felsorolta az ásványtársulást alkotó uralkodó, járulékos és nyomelemeket is. A korábbi hazai topografikus ásványtanoktól eltérően a szöveges leírásokat számos ábra (kristályrajz, fénykép és földtani szelvény, illetve térképvázlat) és elemzési adat teszi