Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

felszíni és mélyszinti vulkánossága és a kapcsolódó ásványi nyersanyagok kutatása, valamint a fosszíliák derivatográfiás vizsgálata geokronológiai, fáciestani és rétegtani kérdések megoldásának elősegítésére (Szöőr Gyula). Az ekkor a tanszék állományába került munkatársak közül Kozák Miklós (1974-) kutatómunkájában természetes földtani egységek (vízgyűjtők) komplex földtani és alkalmazott földtani kutatásával, fejlődési folyamatelemzésével, anyag- és energiaáramlási folyamatainak modellezésével foglalkozott; Gyarmati Pál (1979-2000, 1994-ig mellékfoglalkozásban) elsősorban a tokajihegységi és a tiszántúli vulkánossággal, Rózsa Péter ( 1980—) főleg a tokaji-hegységi semleges és savanyú vulkánitok kőzettanával, valamint természetes és mesterséges építőanyagok petrográfiájával, történeti építőkövek bányaheíyeinek kutatásával foglalkozik. V.4.1.3. Szegedi (1962-tól József Attila) Tudományegyetem Az Ásványtani és Kőzettani Intézetben (1967-től Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Intézet majd Tanszék) Koch Sándor vezetése alatt (1968-ig) folyt Magyarország ásványvilágának leírása a genetikai szempontok figyelembe vételével, valamint egyes, a történelmi Magyarország területéről leírt ásványfajok újravizsgálata. Ezenkívül a geokémia (különösen a mangánércek geokémiája, Grasselly Gyula; Klivényiné Rózsa Éva, 1958—63, Molnár Árpádné, 1964-96), és a mátrai átalakult magmatitok, valamint a Tokajihegységi agyagásványok ásványtani, kőzettani, és genetikai kutatása (Mezősi József) volt előtérben. Koch visszavonulásával a „klasszikus" ásványtani kutatás visszaszorult a tanszéken. Grasselly Gyula vezetése idején (1968-86) az intézet bekapcsolódott a Szeged környéki szénhidrogén-kutatások anyagának feldolgozásába (pl. Mucsi Mihály, 1974-85), és meghonosodott a szervesgeokémiai kutatási irányzat is Grasselly Gyula, majd Hetényi Magdolna (szénhidrogének és alginitek geokémiája, 1967-) és Bertalanné Balogi Margit (kőszenek geokémiája, 1964-96) révén. A bakonyi triász magmatitokat vizsgálta Ravasz Csaba (1969-74), vízgeokémiával foglalkozik Varsányiné Tóth Irén (1975-76 és 1990-), a hazai kéntartalmú kőszenekkel Pápay László (1976—). Elsősorban a Dél-Dunántúl és az Alföld aljzatának metamorfltjait tanulmányozta Szederkényi Tibor (1977-). Tovább folytak a mangángeokémiai kutatások Grasselly irányításával (-1991), valamint a kálimetaszomatózis és ércesedés közötti összefüggések vizsgálata a Mátrában (Mezősi, -1977). V.4.1.4. Budapesti Műszaki Egyetem (1957-67: Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem) Az Ásvány-Földtani Tanszéken Vendl Aladár (1960-ig, 84. ábra), Papp Ferenc (1960-68), majd Meisel János (1968-81) vezetése alatt tovább folyt a gyakorlati irányultságú tudományos tevékenység (üledékföldtani, kőzetfizikai, hidrogeológiai vizsgálatok), a tanszék kutatási profiljába az időszak végére az építőkövek, építőipari kavicsok minősítő vizsgálata, műemléki kőanyagok kataszterezése, közetmállási minősítés, agyagásványértékelés, mérnökgeológiai térképezés, felszínmozgásos területek kataszterezése stb. tartozott. A tanszék az időszak elején (1950-ben) költözött a Sztoczek utcai épületbe. A tanszéken e korszakban a korábban említetteken felül huzamosabb ideig működött Bidló Gábor (röntgendiffrakciós fáziselemzés, biokrisztallográfia, szerves vegyületek polimorfiája, 1949-89), Kertész Pál (kőzetmechanika, 1951-94), Mándy Tamás (röntgendiffrakciós fázisanalízis, 1952-58), Almássy Bálint (agyagok termoanalitikai