Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

új akadémiai kutatóhelyek megalapítása és korszerű felszerelése rendszerint egy vezető tudós személyéhez kapcsolva, számos új folyóirat és megnövekedett könyvkiadás (...) is a fejlődés hatótényezőivé váltak."

36 Az említett hatótényezőket sorba véve az ásványtan - a tudománypolitikai okokból gyakran változó nevü, sőt olykor szünetelő - Geokémiai, később Ásványtan-Geokémiai, majd Geokémiai, Ásványtani és Kőzettani Tudományos Bizottság hatáskörébe tartozik.

37 A bizottság tagjai lehetnek az akadémián kívüli minősített szakemberek is. A szakterületen új akadémiai kutatóhelyként jött létre Szádeczky-Kardoss vezetésével a Geokémiai Kutatócsoport (1950), majd Kutatólaboratórium (1955, 1. az V.3.4.2. pontot). 1952-ben indult meg a hazai szerzők földtudományi - köztük ásványtani - cikkeit idegen nyelven közlő Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae c. folyóirat, majd 1967-82 közt jelent meg a Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának lapja, az MTA X. Földes Bányászati Tudományok Osztályának Közleményei (a 4-12 kötet Geonómia és Bányászat címen), mely főként áttekintéseket, helyzetképeket, székfoglalókat és az osztály rendezvényein elhangzott előadásokat közölt. (A szakkönyvkiadást, melyet jelentős részben az Akadémiai Kiadó biztosított, az V.3.3.1. pontban tárgyaltuk.) A tudományos minősítés letéteményese 1950-től [1994-ig] az MTA mellett működő Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) lett, amely a szakterületen a föld- és ásványtani tudomány (később földtudomány) kandidátusa, illetve doktora címeket ítélte oda. V.3.6.2. Magyar Természettudományi Társulat (MTT, 1952/53); Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT, 1952/53-58), Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT, 1958-) A civil szerveződéseknek 1948/49-ben befejeződött szétverését vagy (párt)állami irányítás alá helyezését követően a társulat vezetése és irányvonala is alapvetően megváltozott. Havilapja 1948-tól Természettudomány helyett - a tudomány felől a gyakorlat (a „termelés") irányába fordulást jelképező - Természet és Technika címmel jelent meg. Az új (1946-tól kiadott) hetilap, az Elet és Tudomány népszerűsége folyamatosan nőtt. A társulat még 1949-ben közreadta Reichert és Zeller Ásvány határozójának Sztrókay Kálmán által átdolgozott kiadását (a történelmi Magyarország lelőhelyeit tartalmazó topografikus ásványtani összefoglaló [1. IV.5.4.] nélkül, viszont a tervszerű nyersanyagkutatásra buzdító előszóval). A mineralógia azonban nem játszott lényegesebb szerepet a társulat tevékenységében, amit az is jól mutat, hogy az 1948-ban alakult Ásvány- és Földtani Szakosztály már 1949 végétől Földtani Szakosztályként működött tovább. Az új rendszer a politikát közvetlenül támogató ismeretterjesztési munkát kívánt, amelynek elvégzését az 1952/53-ban megalakított Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatra (TTIT) bízták. Ezt mutatja a Természettudományi Közlöny utódlapjának újabb névcseréje is (Természet és Társadalom, 1952 végétől). Az 1956 utáni újabb változásokat jelzi, hogy nemcsak a Közlöny jelent meg egy ideig ismét régi nevén (majd 1968-tól Természet Világaként), hanem 1958-ban a társadalomtudomány is kikerült a társulat nevéből (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, TIT). Az eddig Budapest-centrikus ismeretterjesztés a társulat országos szervezetei révén a vidékre is jobban kiterjedt. A TIT szakmai testületei között létrejött a Földtudományi Szádeczky-Kardoss & Tárczy-Hornoch (1975: 118). L. Grasselly (1976).