Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

V. A TOPOGRAFIKUS ÉS LEÍRÓ ÁSVÁNYTAN FÖLDTANI KERETBEN (az 1940/50-es évek fordulójától az 1980-as évek közepéig)

átalakították, és az MTA által felügyelt Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) létesítésével központosították. Ekkor a korábbi címeket és fokozatokat el is törölték (az egyetemi doktori címet 1950-57 közt megszüntették), és a tudósokat egyénenként átminősítették.

19 1949-ben immáron a budapesti és debreceni tudományegyetemek ásvány- és kőzettani, illetve ásvány- és földtani tanszékei is átkerültek az újonnan megalakult természettudományi karokra. Budapesten Vadász Elemér 1946-ban elkezdte a „négy évtized előtti elgondolások szerinti geológusképzésünk megvalósítását".

20 Az első geológusok 1949ben végeztek, a képzés - eltekintve az 1970-73 közti időszaktól, amikor a felvétel szünetelt - azóta is folyamatos.

21 Budapesten és a többi tudományegyetemen emellett a gyógyszerészek, vegyészek, fizikusok (főleg kristálytani oldalról) és egyes (főként földrajz) tanári szakok hallgatói részesültek ásványtani oktatásban. Az önálló ásványtan tárgy eltörlése a közoktatásból kedvezőtlenül hatott a tanárképzést folytató egyetemek földtudományi tanszékeire. Az ELTE-n csak rövid ideig (1958-ig) volt földrajz-földtan szakos tanári képzés, ezenkívül Szegeden folyt ezután is kis létszámú geológiai szakosodású kutatóképzés. Megemlítendő, hogy az ELTE-n az Ásvány- és Kőzettani Intézet kettéválasztásával (1953) önálló Ásványtani Tanszék jött létre. A műszaki felsőoktatás átszervezése során a műegyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Karának bányászati-kohászati részét Sopronból Miskolcra telepítették át, és e bázison létrehozták a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, ahol 1949-től 1996-ig folyt geológusmérnök-képzés. Ugyancsak a műegyetemről választották le 1949-ben a Nehézvegyipari Kart (1951-től Veszprémi Vegyipari Egyetem), ennek egyik alapító egysége volt az Ásványtan Tanszék. (Ezzel párhuzamosan a műegyetemen visszaszorult az ásványtani oktatás, melyet addig főleg a vegyészmérnök-hallgatók számára nyújtottak. Az ásványtan 1948-ban volt utoljára kötelező szigorlati tárgy.) A BME szervezete többszöri átszervezés után az 1960-as évek második felére állandósult. Ez időszakban valamennyi műszaki egyetemen volt ásványtani oktatást is nyújtó tanszék,

22 mely a mérnökképzés megfelelő ágaiban vett részt. Azonban - intézményenként változó mértékben - az ásványtan felsőoktatásbeli helyzetére is igaznak bizonyult az a megállapítás, hogy „az oktatásban ... minden reform, »korszerüsites« a geológia óraszámának újabb csökkenését eredményezi".

23 V.3.3.1. Egyetemi tankönyvek és szakkönyvek Az ásványtanhoz kisebb vagy nagyobb mértékben kapcsolódó tan- és szakkönyvek egész sora jelent meg a tárgyalt időszakban. Koch Sándor 1952-ben közreadta a Magyar ásványtan története című monográfiáját, majd 1954-ben, alig több mint egy évtizeddel Mauritz Béla és Vendl Aladár műve után megjelent Koch Sándor és Sztrókay Kálmán egyetemi Ásványtan tankönyve, amelyet 1967-ben két kötetesre bővítve adtak ki. Vendl Aladár Geológia tankönyve (1952) is tartalmazott egy rövid ásványtani részt. Az ásvány19 A kandidátusi fokozat egyetemi odaítélése mellett tört lándzsát Vadász (1956). A visszaállított egyetemi (természettudományi) doktorátushoz 1. Vadász (1962). 20 Vadász (1951: 115). 21 A Szegedi Tudományegyetemen 1945-ben megkezdett geológusképzést 1947-ben megszüntették, és a hallgatókat Budapestre irányították át. 22 A BME-n 1964 után csak kristálytant oktattak a vegyészeknek (Bidló Gábor közlése). 23 Kleb (1983).