Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

szóló, főként vékonycsiszolati vizsgálatok eredményeire épülő cikke (1947). L. még a IV.5.2. részt. Földvári Aladár (1929-38 közt műegyetemi tanársegéd, ezután a MKFI geológusa) széles körű tudományos tevékenységéből elsősorban a bakonyi mangánércek kutatása kapcsán született cikkek szolgáltattak adalékokat a topografikus ásványtan számára (1932, 1934). Száva Kovátsné Resch Katalin középiskolai tanár a brádi, bucsumi, sajóházai és szomolnoki kalkopirit kristályalaktani leírását közölte (1934). ^Kőrössy László (1938-42-ig a műegyetemi ásvány-földtani tanszékének tanársegéde) a regeteruszkai kőbányák kőzeteit és ásványait ismertette (1942). A fiatalon elhunyt Kulhay Gyula (1938-45 közt a MKFI geológusa) néhány kőzettani-földtani munkájában a Beregszászi-hegység ásványtanához szolgáltatott adalékokat (1936, 1939). Makiári Lajos (gimnáziumi tanár, 1940-45 közt Szegeden Koch másodállású tanársegéde), magyarországi baritokon végzett morfogenetikai vizsgálatokkal doktorált (1940). Másik értekezése „A legszebb magyar melanteritről" (Felsőbánya) - mely már címében is a kochi „minerofiliát" tükrözi - szintén részletes morfológiai leírást közöl (1943). Az ásványtanban a későbbiekben nem publikált. Hajós Márta 1940-es doktori értekezésében a nagy-magyarországi szfaleritkristályok morfogenetikai osztályozására tett kísérletet a szakirodalmi és az újonnan meghatározott morfológiai adatok alapján. Később ( 1942—46 közt) középiskolai helyettes tanárként dolgozott, majd 1946-tól vállalati, 1950-től földtani intézeti geológus, diatomaspecialista lett, az ásványtannal többé nem foglalkozott. Mint érdekesség említjük meg, hogy Wlassich Felicián Béla a budapesti belvárosi plébiániatemplom harangjának 1684-ben megolvadt anyagán keletkezett kupritkristályokat vizsgálta (1942), melyek Lux Kálmán építész, neves ásványgyűjtö jóvoltából kerültek a tudományegyetemi tanszékre. IV.5.3.3. Mauritz és Koch tanítványai (budapesti tudományegyetem) Kertai György mineralógusként kezdte tudományos tevékenységét. Első cikkében a szűcsi, felsőgallai és ürömi aragonit kristályalaktani leírását részletes genetikai állásfoglalás egészíti ki (1935). Hasonló szellemben ismertette Rudabánya oxidációs övének néhány ásványát (1935, 75. ábra). Már ez utóbbi munkájában is közölt ércmikroszkópi megfigyeléseket, a módszer lehetőségeinek bővebb kiaknázására a Szepes-Gömöriérchegység több lelőhelyének ércein végzett vizsgálatai során nyílt lehetősége (1936, doktori értekezés). E tanulmányában még jobban tükröződhetett a Koch-féle paragenetikai szemlélet is. Végzése után kétévi állástalanság után 1937-ben az olajiparnál kapott alkalmazást, és ott futott be nagy ívű pályát. Kertaihoz sokban hasonlított Szurovy Géza szakmai karrierje. Első cikkében a cáki kvarckristályok morfológiai leírását nyújtotta (1939). Ezután a gyöngyössolymosi Asztag-kő környékének kőzettani ismertetése mellett a hidrotermás ásványtársulás sokoldalú (kristályalaktani, vékony- és érccsiszolatos) vizsgálatának eredményeit közölte (1940, doktori értekezés). 1940-ben a kőolaj kutatásnál helyezkedett el, és ennek vált kiemelkedő személyiségévé.