Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

közölte a Verseci-hegységböl (földpát, 1922); a Déli-Kárpátok kristályos paláiból (1923), illetve a portugáliai Alter Pedrosóból (riebeckit, 1925). (•=>) Vígh Gyula geológus-paleontológus (1914-52 között a Földtani Intézet munkatársa) a gerecsei térképezései során talált ásvány-előfordulásokat írta le (1928). A hadifogságból a műegyetem Ásvány-Földtani Tanszékére visszatért Lőw Márton érdeklődése az ásvány- és kristálytantól a földtan, illetve teleptan (mátrai ércelőfordulások, 1925), majd a műegyetem kísérleti állomására távozva a kémia és a műszaki kőzettan felé fordult. 1928-ban Tokody Lászlóval két ásványtani cikket is közölt, melyben régebbi tanulmányait kiegészítve az óradnai bournonit és több nagybányai, illetve borpataki ásvány kristálytani sajátságait tárgyalta. (<=•) Jugovics Lajos tanárképző főiskolai tanárként (1919-32) kizárólag ismeretterjesztő cikkeket közölt. A pénzügyminisztérium (1932-36), a műegyetem Gazdasággeológiai Intézete (1936-48), majd a budapesti tudományegyetem Földtani Intézete és a Jövedéki Mélykutatás munkatársaként (1948-50) elsősorban a hazai bazaltvulkanizmussal kapcsolatos tanulmányokat közölt, melyek közül néhány a bazaltok ásványaival foglalkozik: cordierites zárványok a Ság-hegyi bazaltban (1934), a medvesi bazalt „kristálytufájában" található olivin és augit kristálytani és kristályoptikai vizsgálata (1934), a nógrádi bénahegyi aragonit kristálytani vizsgálata (1941). Kőzettani-földtani tárgyú írásaiban is találhatók rövid ásványtani leírások (például a cserháti Sulyom-tető andezitjét bemutató cikkben, 1940). (<=) Vendl Mária szakirodalmi munkássága túlnyomórészt az MNM ÁsványŐslénytárában eltöltött éveinek (1920-1938) első felére szorítkozik. Ezalatt egy-két kőzettani cikken kívül kristálytani tanulmányokat közölt: a muszári és sztanizsai aranybánya kalcitjai (1921); kalcit Vaskőről, antimonit Hondolról, gipsz Óbudáról és markazit Nemesvitáról (1922); barit Gömörrákosról, Rozsnyóról és Felsőbányáról (1922); kalcitok Gömör megyéből (1923); titanit és diopszid Svédországból (1925); a vaskői aragonit (1926); vaskői, dognácskai, szászkai, újmoldovai, rézbányai és aranyosbányai kalcitok (1927, 72. ábra); vecseklői és eresztvényi-kőfejtöi aragonitok (1928); gömörrákosi (?) kvarc; kalcitok Szentgálról és Márkházáról (1928); vaskői, szászkai és oravicai kalcitok (1930); nagy-magyarországi kalcitok hat lelőhelyről (1932); aggteleki barlangi kiválások (Zsivny Viktorral, 1932). Franzenau Ágoston hátrahagyott jegyzetei alapján 15 magyarországi lelőhely kalcitjait ismertette (1930). „Munkáját bámulatos pontosság, kifogástalanul szerkesztett rajzok és nagy gondosság jellemezte. Legtöbbet a kalcit nagyszámú kristályforma-kombinációi foglalkoztatták, számos új forma felismerése fűződik nevéhez."

41 Nyugdíjba vonulása után (1938) tovább oktatott a debreceni egyetemen mint az ásványtan magántanára (1934-41), majd nyilvános rendkívüli tanára (1941-44). L. még a IV.3.6. részt. (<=) Lengyel Endre (a szegedi egyetem Ásvány- és Földtani Intézetének munkatársa, 1921-39; a budapesti tanárképző főiskola tanára, 1939-50) elsősorban magmás és laza üledékes kőzetekkel foglalkozott. Tokaj i-hegységi földtani-kőzettani cikkeinek topografikus ásványtani adalékai mellett kiemelendő a Sárospatak-Háromhuta-Tolcsva közti területen előforduló jáspisváltozatok (1936) és a sárospataki litofizás riolitban lévő Si0

2-módosulatok elsősorban vékonycsiszolatos vizsgálatokon nyugvó leírása (1937). L. még a IV.2.2. részt. («=>) 41 Sztrókay (1975).