Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

IV. 5.3.1. A pályájukat az előző korszakban kezdő nemzedékek képviselői Pálfy Móric a Pátka mellett talált magnetithömpölyöket írta le (1923). (<=>) Zimányi Károly az I. világháború után az Ásvány-Öslénytár igazgatójaként már kevesebb időt szentelt a kutatómunkának. Hivatali teendői mellett áldozatos munkával közzétette Krenner József kéziratos hagyatékának erre alkalmas részeit, mintegy 30 ásványra vonatkozó adatokat, néhány Loczka József által hátra hagyott elemzéssel egyetemben. Saját kutatásai nyomán Nandrás és Sajóháza mellől termésrezet és Licéről hematitot írt le kristálytanilag (1920); számos ásványt ismertetett az elcsatolt Felvidékről (1922); foglalkozott a dognácskai zöld gránáttal (71. ábra), és két vashegyi ásvánnyal (millerit és egy pirit utáni álalak, 1932); hátrahagyott kéziratát a végleskáinoki haueritről és a Vaskapu mellől előkerült kalcitról Tokody László rendezte sajtó alá (1942). Az egyedi ásványleírások mellett folytatta a pirit kristályalaktanára vonatkozó tanulmányokat: a tekerői és dognácskai (1922), valamint további Krassó-Szörény vármegyei pintekről szóló cikkei mellett (utóbbi MTA rendes tagi székfoglaló, 1925) több összefoglaló tanulmányt szentelt a témának (1926, 1931, 1934; az utóbbi két nagyobb lélegzetű munkát Tokody László közreműködésével). Elhatalmasodó szembetegsége az 1930-as évek eleje után megakadályozta a további tudományos munkában. (O) 71. ábra. Dognácskai gránát kristályrajza Zimányi Károly cikkéből (1932) Liffa Aurélnak (MKFI) eleinte továbbra is sikerült időt szakítania a földtani felvételei során talált érdekesebb ásvány-előfordulások behatóbb tanulmányozása. Ezek eredménye volt a krassó-szörényi bányavidék néhány ásványának kristálytani és kémiai vizsgálata (1920, Emszt Kálmánnal), a tokodi tschermigit (1922, Emszt Kálmánnal) és a csiklovai diopszid (1926), majd később a gönci ungvárit (kloropál) ismertetése (1947, Csajághy Gáborral). Tokody Lászlóval a dél-ausztráliai atacamitot tanulmányozta kristálytanilag (1926). Számos topografikus ásványtani adalékot tartalmaznak a nagyobb lélegzetű nyersanyagkutatási munkái (a börzsönyi és telkibányai ércesedések, valamint a hazai kaolinit-előfordulások részletes vizsgálata) valamint az 1930-as évektől csaknem élete végéig folytatott tokaji-hegységi földtani kutatásai nyomán közzétett cikkek. (<=") Mauritz Béla (a budapesti tudományegyetem ásványtan-kőzettan professzora) petrológiai munkásságának középpontjába az I. világháború után a hazai bazaltos kőzetek