Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

IV. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA HATTYÚDALA (az 1910/20-as évek fordulójától az 1940/50-es évek fordulójáig)

(1933/43) és Tokody László (1942) lett tag e korszakban az ásványtan, kőzettan, ércteleptan tudományterületeiről, közülük már csak egy (Tokody) volt mineralógus. Itt említjük meg, hogy 1945-től 1948-as kizárásáig Náray-Szabó István röntgenkrisztallográfus is az MTA tagja volt. IV.3.6.2. (1945-ig Királyi) Magyar Természettudományi Tásulat (KMTT / MTT) Az 1919-es intermezzo után a társulat működése a régi mederben, de eleinte különösen nehéz anyagi helyzetben folytatódott. Az I. világháború után a Kémia-Ásványtani Szakosztályban az ásványtan már jószerével csak nevében volt képviselve, mígnem 1940-ben az ásványtani jelzőt el is hagyták. A Magyar Chemiai Folyóirat hasábjain a szórványos ásványanalitikai cikkek (pl. Vavrinecz Gáboréi) mellett 1930-37 között Zsivny Viktor az új ásványfajok listáját közölte. A Bugát-Schuster-pályázat díját nyerte el Tokody László „Magyarországi piritek" című dolgozata (1935). A társulat lapjába (Természettudományi Közlöny), mely az 1930-as évek végén már csaknem 30 000 példányban jelent meg, szívesen írtak az ásványtan kiválóságai is (pl. Koch Sándor, Mauritz Béla, Reichert Róbert, Sztrókay Kálmán, Tokody László és Zsivny Viktor). Továbbra is komoly missziót töltött be a társulat mint könyvkiadó: gondoljunk csak Reichert Róbert, Zeller Tibor és Koch Sándor Ásványhatározójára (1931), vagy Dudichné Vendl Mária és Koch Sándor A drágakövek című könyvére (1935), amelynek kvalitásaira jellemző, hogy 1991-ben hasonmás kiadása is megjelent. Az 1944/45-ös kényszerszünetet követően a társulat - természetesen már a „Királyi" jelző nélkül - folytatta működését. A háború utáni újrakezdés nehézségeinek leküzdéséhez az Országos Természettudományi Múzeum (személy szerint Tasnádi Kubacska András) nyújtott támogatást. 1946-tól a Természettudományi Közlöny utódja is megjelent Természettudomány néven (az ásványtan területéről Sztrókay Kálmán cikkeivel). A lassú konszolidációt 1948/49-ben a társulat állami ellenőrzés alatti átszervezése követte. Ebben az időszakban alakult meg Földtani és Ásványtani Szakosztály (1948-49). IV.3.6.3. Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) A Tanácsköztársaság alatt a társulat életét is érintő eseményeket - melyekre a fejezet elején utaltunk - a kezdeményezők egy részének megrovása és a hangadók (így Vadász Elemér) kizárása vagy kilépése követte. A társulat taglétszáma jelentős mértékben megcsappant (1918: 755, 1926: 411), és anyagilag is igen nehéz helyzetbe került, ami jól tükröződik a Földtani Közlönynek a húszas évek közepéig tartó, majd a gazdasági világválság idején megismétlődő „lesoványodásában" és a kétnyelvű kivitel szünetelésében. A harmincas évek közepére a helyzet végre konszolidálódott.

21 1936-tól újraindult a Földtani Értesítő is (1948-ig élt), melyben számos népszerű ásványtani közlemény is megjelent. A társulat élén e nehéz időkben hosszabb ideig állt elnökként Mauritz Béla (1923-32), majd Vendl Aladár (1932-40), a Közlönyt ez idő alatt tanszéki beosztottjaik szerkesztették. 21 Vadász is, aki 1952-ben még „földtani tudományos életünk fölszabadulás előtti csődjét" emlegette, később már úgy foglalt állást, hogy „a húszas évekre következő két évtizedet a Társulat tudományos életének újjáépítéséül tekinthetjük" (Vadász, 1960).