Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

kvarc kristályokat írta le. 1904-ben meghatározta az addig kristálytanilag kevéssé ismert fichtelit kristálytani adatait a redwitzi (Bajorország) előforduláson. Böckh az ásványtani vizsgálatokkal a jánosit-ügy (1. III.5.2.) után felhagyott. 111.5.3.3.3. Szádeczky Gyula tanítványai (kolozsvári tudományegyetem) Az elsősorban kőzettannal foglalkozó Szentpétery Zsigmond (1902-től a tanszék munkatársa) két ásványtani tanulmányában a kuprit, azurit és malachit előfordulását ismertette Bélavárról (1916), illetve galenitet, szfaleritet, goethitet és piroluzitot Torockóról (1917). Mindkét cikk leíró és főként optikai jellegű, feltűnő a genezis és a szukcesszió részletes tárgyalása. A földtani témakörben doktorált (1906), de az egyetemen elsősorban ásványtannal foglalkozó Balogh Ernő kéziratban maradt kristálytani munkái mellett megjelentek a Kolozsvár, Kajántó és Torda környéki bitumenes mészkövek ásványait (1911), a verespataki riolitban található, nem párhuzamos tengelyű kvarcikreket (1913), majd e téma kiterjesztéseként a porfíros kvarcok hasonló kvarcikreit (1914) tárgyaló cikkei. Vizsgálataiban a goniométeres méréseken kívül a vékonycsiszolatos megfigyelésekre is nagy súlyt helyezett. A kőzettan és földtan felé orientálódó Ferenczi István egyetlen részben ásványtani ihletésű munkája az Erdélyi-medence területén előforduló sókivirágzásokat tárgyalta (1915). 111.5.3.3.4. Schafarzik Ferenc tanítványai (műegyetem) Vendl Aladárt 1. a Krenner-tanítványoknál. Maros Imre (tanársegéd 1904-09) piritet ismertetett Déváról (1908). IIL5.3.4. Az MKFI geológusai L. még a III.4.2.1. részt. Itt külön megemlékezünk Hofmann Károlyról és Pethő Gyuláról. Előbbi az ausztriai és németországi egyetemeken tanult, és a földtani tanulmányok mellett elsősorban kőzettani munkákat írt. Ásványtani vonatkozása miatt kiemelhető néhány kőzetalkotó ásványra vonatkozó megfigyelése (a Vihorlát-Gutin hegységekben talált plagioklászok, 1873; az ilmenit - később „titánvascsillám" névvel illetett - pikkelyes változatának leírása, 1878). Pethő (Petrovics) Gyula Hofmann és Wartha profeszszorsága alatt végezte a műegyetemet (1866-69), tanári oklevelét pedig Kolozsvárott szerezte meg (1878); őslénytannal és földtannal foglalkozott, egyetlen ásványtani cikkében egy krizokolla-szerü ásványt ismertetett Guravojról (1895). III. 5.3.5. Ásványelemzők Az ásványanalitikusok munkája természetesen elsősorban a mineralógusok közleményeibe épült be. Az - analitikai kémia korabeli állása miatt olykor komoly szakmai teljesítményt jelentő - elemzések azonban nem ritkán az elemzés pontos menetének és részeredményeinek leírását tartalmazó önálló közlemények formájában is nyomdafestéket kaptak. Az 1860-70-es évek közleményei általában Szabó József, illetve az MTA Matematikai és Természettudományi Bizottsága részéről kezdeményezett elemzések adatait tartalmazták. Nendtvich Károly műegyetemi tanár számos kőszén- és ásványminta mellett a parádi [recski] enargitot is elemezte (1877).