Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
IH.4.3. Közgyűjtemények III.4.3.1. Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) A Természetrajzi Tárban a kiegyezésig nem volt mineralógus, sőt földtudományi szakember sem. A tárat az ősnövénytannal is foglalkozó Kovács Gyula botanikus vezette (1850-65), munkatársai Frivaldszky Imre botanikus (1851-ig), Petényi Salamon János (1855-ig), és Frivaldszky János zoológusok (1851-1870) voltak. így sem az ásványgyűjtemény nem fejlődött érdemben, sem a tudományos munka nem hozott mineralógiai gyümölcsöket. Hantken Miksa geológus rövid igazgatósága alatt (1866-1869) került a tárba Krenner József (1867-ben), aki a Természetrajzi Tár három részre osztásakor (1870) - műegyetemi professzorságát is megtartva, 1. III.4.1.4. részt - az ÁsványŐslénytani Tár 59 első igazgatója lett, egészen a Tanácsköztársaság alatti nyugdíjazásáig (1919). Munkatársait főként műegyetemi tanítványai köréből választotta. Közülük a később középiskolai tanárként működő Paszlavszky József (1870-73) és Wissinger Károly (1870-76) szolgált huzamosabb ideig a tárban, de az ásványtani szakirodalmat egyikőjük sem gyarapította. A tárban az őslénytani anyaggal foglalkozó Lóczy Lajos (1874-83) 60 elsősorban földtani és kőzettani közleményeket jelentetett meg, bár Krenner hatása alatt még ő is közölt - mint megjegyezte, szakja körét csaknem túllépve - egy topografikus ásványtani összefoglalást a Hegyes-Drócsa hegység ásványlelőhelyeiről (1875). Az 1870-es évek közepén a műegyetemen Franzenau (1877-83), a múzeumban Schmidt Sándor (1876-94) személyében Krenner megtalálta állandó munkatársait. A két őri (muzeológusi) állás mellé 1882-től egy vegyészi állást is rendszeresítettek, melyet 1912-ig Loczka József, majd Zsivny Viktor töltött be. Módszertani írásaik mellett elemzéseik egy részét is megjelentették önálló tanulmányokban. A földtani intézetbe távozott Lóczy helyére az őslénytan mellett az ásványtanban is jeleskedő Franzenau Ágoston (18831919), a műegyetemen Krennert váltó Schmidt helyére Zimányi Károly mineralógus (1895-1932) érkezett a műegyetemi tanszékről. Ásványtani munkásságukban mindketten a krenneri kristálymorfológiai és ásványoptikai iskolához tartoztak. A tár munkatársai közleményeik egy részét az MNM természetrajzi tárainak lapjában, a kétnyelvű Természetrajzi Füzetekben (1877-1902), majd utódjában, az Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici című évkönyvsorozatban (1903-) jelentették meg. III.5. A leíró és topografikus ásványtan III.5.1. Altalános helyzet Ezen időszakban élte fénykorát a leíró ásványtan Magyarországon. A természetrajzi oktató- vagy kutatóhelyekből létrejött földtudományi intézményekben sok, a szűkebb vagy tágabb értelemben vett ásványtan iránt érdeklődő szakember dolgozott, sőt az ásványtan iránt elhivatottságot érző középiskolai tanárok egy részének is volt módja magas szintű tudományos közleményeket készíteni. A bányák továbbra is bőven szolgáltattak érdekesnél érdekesebb ásványokat. Az ásványtan világszerte a klasszikus ásványtani (kristálymorfológiai, optikai, nedveskémiai) adatok gyűjtésének, rendszerezésének 59 A másik két tár a Növénytár és az Állattár volt. 60 Közben három évig (1877-1880) a Széchenyi Béla-féle expedícióval Ázsiában kutatott.
