Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

IH.4.1.3. Selmecbánya, Cs. Kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia (K. K. Berg- und Forstakademie) ([1841J-1867), M. Kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia (1867-1904) majd Főiskola (1904-22, 1918-tól Sopronban) Az 1850-es reform után továbbra is a másodévben volt ásványtan, és így maradt ez az 1872-ben bevezetett három éves szakosított képzés során, majd az 1904-es reform után is. 1872-től külön tantervi pont lett az ásványok meghatározása (a kohászati szakokon csak 1904-ig) és a bányász- (bányamérnök-) hallgatók 1904-ig krisztallográfiát is tanultak. 50. ábra. Böckh Hugó selmeci akadémiai professzor (az ülő sorban balról a harmadik) és Boleman Géza fizikus (Böckhtől jobbra) tanítványaik körében Az Ásványtan-Geológia-Paleontológia Tanszékei 1843-71 közt a Selmecen tanult és Bécsben ásványtani-geológiai továbbképző tanfolyamot végzett Pettkó János vezette. Pettkó főként földtannal foglalkozott és az ásványtanban keveset publikált, de tanszékét kiválóan felszerelte, és az elhanyagolt ásvány gyűjteményt is lényegesen kibővítette. Tanítványa, Szabó József visszaemlékezése szerint „mint tanár is kivált".

57 Huzamosabb ideig volt tanársegéde Kuncz Péter (1851-57), Paulinyi Sándor (1857-66) és Kubácska Hugó (1867-71), akik közül csak Paulinyi közölt egy ásványtani cikket (a pettkóit leírása, 1. III.5.2.). Pettkó utóda, Winkler Benő (1871-99), szintén Selmec neveltje volt. Földtani, ércteleptani munkák mellett az ásványtan terén is publikált (az úrvölgyit leírása), de tanársága idején szintén keveset közölt, fő hivatásául az oktatást tekintette. Hosszabb ideig volt tanársegéde Knöpfler Gyula (1876-79) és Myskovszky Emil (1897-1900). Szabó (1891).