Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)
A taglétszám (1875: 300, 1917: 755) az időszak végén már jelentősnek mondható, bár a tagok közül sok volt a nem szakmabeli. A szakosodás igénye csak a földtudomány határterületein jelentkezett (1881: Földrengési Bizottság, 1910: Barlangkutató Bizottság, 1917: Hidrogeológiai Szakosztály alakult), az ásványtant még nem érintette. 1871-ben Selmecbányán fiókegylet (mai kifejezéssel területi szervezet) jött létre, mely 1903-ban megszűnt, mivel a tagok száma az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egylet megalakulása (1892) után erősen megfogyatkozott. IH.3.6.5. Erdélyi Múzeum-Egylet (később Egyesület) (1859-); Orvos-Természettudományi Társulat (1876-83), Kolozsvár 50 Bár az EME létesítését már 1842-ben elhatározta az erdélyi országgyűlés, ténylegesen csak 1859-ben alakult meg Mikó Imre gróf kezdeményezésére. Az egyesület nemcsak múzeum létrehozását és fenntartását (1. a III.3.5. részben), hanem az anyag szakszerű feldolgozását és a tudományok terjesztését és célul tűzte ki. A gyűjtemények megalapozása és az útkeresés kezdeti évei után az EME működése az 1870-es évektől határozottan a tudományos irány felé fordult. Ennek egyik oka a gyűjteményeknek a kolozsvári tudományegyetem kezelésébe kerülése volt (1872), a másik pedig a Kolozsvári OrvosTermészettudományi Társulat megalakulása (1876), főként az egyetem munkatársainak kezdeményezésére és tagságával. A Társulat 1883/84-től az Egyesületen belül, annak 1878-ban megalakult orvos-természettudományi szakosztályával egyesülve folytatta működését. Az 1906-os alapszabály-módosítás után ismét előtérbe került a múzeumi tevékenység. Az ásványtani és földtani érdeklődésű tagok 1906-tól a természettudományi szakosztályban dolgoztak tovább. Az ásványtani tudománytörténet számára érdekes közlemények zömükben az Orvos-Természettudományi Értesítő (különböző neveken, 1876-1905), később a Múzeumi Füzetek ásvány- és földtani részének (1911-19) hasábjain jelentek meg. Koch Antal Erdély ásványainak kritikai átnézete c. munkája is eredetileg az Értesítő 1884-85-ös évfolyamaiban jelent meg. III.3.7. Nemzetközi kapcsolatok A külföldi „alkalmi látogatók" (utazók) szerepe Magyarország ásványtani és földtani megismerésében e korszakban már (kevés kivétellel, pl. Bernhard von Cotta) elenyésző volt. A magyar állami földtani szolgálat (MKFI) megalapításáig azonban (1868/69) a bécsi Birodalmi Földtani Intézet geológusai jelentős térképező munkát fejtettek ki hazánkban. A magyar földtudomány „osztrák kapcsolata" a továbbiakban is nagyon fontos maradt. Különösen a korszak második felében (az 1870-es évektől) már magyar kutatók is fontos szerepet játszottak néhány környező (elsősorban balkáni) terület földtani megismerésében, mineralógusaink pedig amellett, hogy a hazai ásványok vizsgálatával is komoly, általános ásványtani érdeklődésre számot tartó eredményeket értek el, igen sok, külföldi lelőhelyről származó példány tanulmányozásával kapcsolódtak be a tudomány nemzetközi vérkeringésébe. Elsősorban Krenner, Schmidt és Zimányi működött e téren nagy hatással. Kutatóink cikkeiket a magyar változat hazai közlése mellett a kor vezető L. Csiky (1994a).
