Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)

III. A KRISTÁLYALAKTANI ISKOLA ÉS A TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANI LEXIKONOK FÉNYKORA (az 1840/50-es évek fordulójától az 1910/20-as évek fordulójáig)

A középiskolai ásvány'gyűjteményekről 1. a III.3.2. részt. A felsőfokú tanintézetek földtudományi tanszékeinek létesítése (1. a III.3.4. részt) és a különösen az 1880-as évektől meginduló egyetemi építkezések (a budapesti tudományegyetem „természetrajzi épülete", 1886; a kolozsvári tudományegyetem új épülete, 1898; a selmeci akadémia bányászati-kohászati épülete, 1900; a műegyetem lágymányosi új épülete, 1908)

35 megteremtették a nagyobb gyűjtemények létesítésének, illetve megfelelő elhelyezésének feltételeit. A kollekciók e fénykorához természetesen az is hozzájárult, hogy ez időben nagyon fontosnak tartották a nagy szemléltető gyűjteményeket.

36 Az egyetemeken így mennyiségben és minőségben is számottevő anyag halmozódott fel (budapesti tudományegyetem, 1888: 32 000 ásvány- és kőzet; kolozsvári tudományegyetem, 1896: 12 000 ásvány, kőzet és ősmaradvány; műegyetem: 4500 ásvány, 10 000 kőzet; selmeci akadémia, 1896: 4731 ásvány, 2107 kőzet). Az ásványok többnyire Dana beosztását követve rendszertanilag voltak kiállítva. Az impozáns számok mögött azonban ekkoriban is ott kísértett az örökös gond, hogy az oktatási intézményekben ritkán van külön személyzet, illetve költségvetés a gyűjtemények működtetésére.

37 Ez alól csak a kolozsvári egyetem jelentett kivételt, ugyanis az ottani gyűjtemény egyben az Erdélyi Múzeum-Egylet ásvány- és kőzettára is volt (1. lentebb). Bár 1846-ban - akkor még egyedüli - „hivatásos" közgyűjteményünk, a Magyar Nemzeti Múzeum új épületbe költözhetett, az intézmény csak a kiegyezés után indulhatott igazán fejlődésnek. 1870-ben végre a természetrajzi tárakat is szétválasztották, és az akkor 31 éves Krenner József vezetésével megkezdődött az Ásvány- és Oslénytár szédületes fejlődése. Az ásványtár aranykoráról külön kötetet lehetne írni, de most csak néhány számot villantunk föl: a szakszemélyzet létszáma négyre, a példányok száma (ásvány + kőzet + ősmaradvány), 12 és fél ezerről több mint 110 000-re, a kiállítási terület ásványtani része mintegy 140-ről több mint 700 m

2-re növekedett. Az utolérhetetlen virágkort Krenner (46. ábra) és munkatársainak tevékenysége mellett az ekkor már rendszeres állami dotáció, végül, de nem utolsó sorban Semsey Andor támogatása tette lehetővé.

38 Érdekességként megemlítjük, hogy Tóth Mike a Magyarország ásványai előszavában javasolta, hogy a Nemzeti Múzeumban egy olyan gyűjtemény legyen, „melyben az összes magyarországi vidékek ásványai külön felállíttatnának és tudományos kutatás tárgyává tétetnének". Ezen óhaja végül a Magyarország ásványait bemutató (a századfordulón több mint 800 példányos), két folyosóteremben elhelyezett kiállítással teljesült. A hatalmas anyagnak azonban csak töredékét dolgozták föl, elsősorban kristályalaktani szempontból.

39 Az 1859-ben létrejött Erdélyi Múzeum-Egylet (1. a III.3.6.5. részt) ásvány- és földtani gyűjteményt is létrehozott. Az állammal 1872-ben kötött és 1895-ben megújított szerződés értelmében a gyűjtemények elhelyezéséről és kezeléséről az állam, éspedig a kolozsvári egyetem gondoskodott. A földtudományi anyag ennek megfelelően az ÁsványAz évszám az ásványgyűjteménynek otthont adó épületrész elkészültének éve. 36 Vadász (1954: 85-86). 37 Ez különösen a világháborúk utáni pénzszűke, illetve a gyűjteményeket szükségtelen koloncnak tekintő szemlélet eluralkodása idején (vö. Vadász, 1954: 86) járt kedvezőtlen következményekkel. 38 Az évi 2500, majd 3000 forint (6000 korona) állami dotáció mellett Semsey Andor egyedül a példányok vásárlásához összesen 875 000 korona értékű adományt nyújtott (Anonim, 1931: 111), ezenkívül folyóirat-, könyv- és laboreszköz-beszerzéseket és gyüjtőutakat is támogatott. (1 kg színaranyból 3280 K-t vertek.) 39 L. Koch (1987: 13) erre vonatkozó kritikáját.