Papp Gábor: A magyar topografikus és leíró ásványtan története (Topographia Mineralogica Hungariae 7. Miskolc, 2002)
II. A MAGYAR MINERALÓGIA TERMÉSZETRAJZI KORSZAKA ÉS AZ ELSŐ TOPOGRAFIKUS ÁSVÁNYTANOK PERIÓDUSA (az 1760/70-es évek fordulójától az 1840/50-es évek fordulójáig)
második rész, mely a sók, éghetők, szeriek, földek és kövek (salia, inflammabilia, carbonacea, terrae et lapides) osztályaiba sorolt ásványokat tartalmazta. 117 Szerzőjük Vinzenz Schönbauer orvosdoktor, Joseph Schönbauernek, a pesti egyetem természetrajzprofesszorának fia volt, aki ásványtani ismereteire apja tanítványaként, illetve az egyetemi gyűjtemény tanulmányozása révén tett szert. Könyvéről az I. kötet előszavában a következőket írta: E munkácskával pedig - amely terjedelmét tekintve kicsiny, de anyagára nézve súlyos -, úgy gondolom, köszönetet érdemlő szolgálatot teszek azoknak, akik a haza földalatti rejtekeit vágynak kutatni, amelyekben a természet rejtegeti a gazdagságát, Magyar- és Erdélyország természeti kincseit megismerni kívánják, s Magyarország ásványait a tudományok hasznára összegyűjteni és hasznosítani akarják. Ezért előrebocsátottam az ásványok mindegyik családjának sajátságait; megtanítottam könnyen és biztosan felderíteni a fémeket, amelyeket tartalmaznak; megadtam az összes ásvány latin, német, magyar és szláv nevét; kimunkáltam az ásványok rövid meghatározását; megjelöltem alkotórészeiket, amelyeket a leghíresebb vegyészek fedeztek fel bennük; közreadtam termő- és lelőhelyeiket; leírtam anyakőzetüket és a velük társult ásványokat (ahogyan külsőleg megkülönböztethetők); s végül kifejtettem hasznukat, amelyre szolgálnak, vagy amely belőlük származhat. Nem akartam azonban időt tölteni azon változatok elöszámlálásával, amelyeket a formák és más járulékos, nem tartós tulajdonságok különbözősége hoz létre: részint azért, hogy ne legyen terjedelmes ez a könyvecske, amelyet én csupán rövid és vázlatos kézikönyvnek szántam, részint pedig, mivel ezen változatok felsorolását egy másik munka számára tartottam vissza. Legfőbb célja pedig ennek a munkának: megvilágítani azt a tudományt, amelyen az emberi boldogulás nyugszik. Amint e bevezetésből is kiviláglik, a mü voltaképpen egy kizárólag a Kárpátmedencében előforduló ásványokra szorítkozó rendszeres ásványtan, a vonatkozó lelőhelynevekkel kibővítve. A megadott lelőhelyeken található ásványokra vonatkoztatható konkrét adatokat nem közöl, csak olyan ritka esetekben, mikor az ásvány egyedül ott fordul elő (ilyen például a nagybörzsönyi „molibdénezüsf' [pilsenit]). Az öt osztályban az osztály rövid általános jellemzése után fajok szerint sorakoznak az előszóban érintett információk, melyek közül érdekességként említhető a magyar ásványnevek megadása, illetve az ásványok meghatározó jegyeinek felsorolása. Megjegyzendő, hogy a földek (és kövek) osztályában a könyv - az első kötet előszavában mondottaktól eltérően - több ásványnál külön tárgyalja a változatokat és alváltozatokat (például a gipsznél: a) szemcsés, b) kemény szemcsés-lemezes (á) átlátszó, ß) átlátszatlan), c) kemény szálas, d) kemény lemezes-pátos, (a) alaktalan ß) kristályos), e) gipszkivirágzások, f) vöröses szivacsos, különböző szövetű, g) táblás, h) taréjos és több másféle. A műből a mai kupritnak megfelelő címszó fordításával adunk ízelítőt: Cuprum oxydatum rubrum purum Németül Roth Kupfer-Erz Magyarul Vörös rézértz Szlávul [!] Ogr Médi czerweny a) FELISMERÉS ÉS MEGHATÁROZÁS a) Szín. b) Fény egyszer közönséges, másszor félig fémes vagy fémesbe hajló. 117 Schönbauer, V. (1806-10): Minerae metallorum Hungáriáé et Transilvaniae etc. (Vol. 1), Pesthini: Trattner, Descriptio solium, inflammabilium, carbonum, terrarum ac lapidum (Vol. 2.), Viennae: Schaumburg.
